Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

8 nagyon pazar kézzel osztogatja boldognak-boldogtalannak a ..boldog" jelzőt. Talán saját tapasztalatodból kiindulva azt szegezed ellene a fönti idézetnek, hogy nem egyszer egy jóleső testi érzés, vagy egy nagy gondtól való megszabadulás érzése jelentette számodra és isme­rőseid számára a boldogságot (mikor „nagy kő esett lea szívedről".) Ez a boldogságnak mondott, hosszabb-rövidebb ideig tartó, érzéki vagy magasabbrendű öröm kétségtelenül egy része vagy előképe az igazi, zavartalan boldogságnak. De nem a boldogság, hanem csak valami boldogságféle, ami életünket elviselhetővé és széppé teszi, de nem teszi a szó szoros értelmében boldoggá, még abban az esetben sem, ha annyira tartósnak érezzük, hogy valósággal állapotot jelent. Szegény a gazdagot, beteg az egészségest, munkás a tőkepénzest, parasztember az urat, gyerek a felnőttet, öreg a viruló ifjút tartja boldognak. Ha azonban közelről látja, bizony nem hajlandó cserélni vele. Sík Sándornak „A boldog ember inge" c. mesejátékában igen tanulságos részleteket találsz erre vonatkozólag nagyon szép fogal­mazásban. Megint Prohászkát idézem : „A boldogság nem vagyon, nem is diploma vagy állás, hanem az embernek a lelkiállapota ; nem pénz, nem rang, hanem lélek: hívő, tiszta, nemes, jóindulatú, kitartó, törekvő, türelmes, harmonikus lelkület". Ebből a boldog lel­kületből valamit megsejtett már a jó öreg Sokrates, aki — jóval emelkedettebben az antik fölfogásnál, mely valahol a Kanári szige­teken képzelte az „Insulae Fortunatae", a „Boldogok szigete* szín­helyét — az igazságos lelkületben látta a boldogság kulcsát. De őtőle is toto coelo különbözik Krisztus Urunk boldogságtana, melyet minden idők és népek számára a „nyolc Boldogság hegyéről" han­goztatott. Ez a tanítás teljesen más, mint amit az ókori és újkori pogány fölfogás vall. Erre is áll az, amit Szt. Pál a korintusiakhoz írt levél első fejezetében mond : a zsidók jeleket kívánnak, a görö­gök meg bölcseséget keresnek ; mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság, maguknak a meghívottaknak azonban, a zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztust, az Isten erejét és az Isten böl­cseségét, mert az Isten oktalansága bölcsebb az embereknél és az Isten gyöngesége erősebb az embereknél". Nem egyszer hallotta az emberiség a világ úgynevezett fölvilágosodott bölcseinek ajkairól, hogy az evangéliumnak ez vagy az a tanítása oktalan és mégis ebben az oktalanul oktalannak minősített tanításban sokkal több igazi böl­cseség és hasonlíthatatlanul több boldogság rejlik, mint a tudósok legmélyebben szántó megállapításaiban. így vagyunk a nyolc boldog­sággal is. Fejletlen és rövidlátó elme egyik-másik pontját talán meg­mosolyogja. De később az élet nehézségei, bajai, gondjai, betegségei, csalódásai éreztére valószínűleg erre a nyolc boldogságtól megjelölt útra térsz, ha netalán különböző káros befolyáso_kra hátat fordítottál annak, aki teljes igazsággal mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és élet". „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága leszen annál". Ha Ot tekinted világító fáklyádnak, nagyobb botlások és kitérők nélkül járod meg életed útját. Ha azonban a világ istentelen bölcseire hall­gatva, más úton keresed a boldogságot, csalódás csalódás után fog érni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom