Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

42 vetélytársnőjével Világossal vagy Rókával, a titkossal áll szemben és ugyancsak tanyai stílusban beszél a később felismert magyar királyleány. Rókához így szól, őt korholván : Mendörögj! Mendörögj 1 Te! Pokol' gőzeiből ereszkedett Fölleg! Fend reám tompa fogaidat, Te! Kutya martalék! Pattogj, mint a száraz fenyő! De tudd-meg: hogy egy mákszemnyit le-nem-pörzsölsz Magyar Erkölcsömből. — El még a' Magyarok' Istene. — Nem is mindenkor üt bé, mikor mendörög !... Hallsza, miket tartok felőlied. Nem foly egy igaz csöpp vér veszedett ereidben. A szemed sem áll jóra. Rajta füled-is csalókára horgosul!. Rókább vagy a Rókánál. Nincs orczád, mint a kutyának. Még a lehelleted is dögleletes . . . Most penig (szegediesj, még szépen szóllok, láb alól Kotródgy Lódully — Vakarodgy — Tüstént Tolvajt kiáltok.

1) A példák mutatják, hogy Dugonics a nép nyelvét összes sajátságaival együtt beleviszi regényébe. Szókincse gazdagnak mondható ; a nép minden szókészlete rendelkezésére áll. Sok újonnan alkotott szót találunk az Etelkában, különösen szólásaiban, közmondásaiban. Mint nyelvművelő és nyelvújító, a sikerrel dolgozó írók közé tartozik. Érdekes megfigyelni a szegedi nyelvjárás alkalmazását regényében, de csak Etelka III. kiadásában (1805). Az első két kiadás nem szegedi dialektusban készült, hanem a korabeli irodalmi nyelven. Pl. találomra egy részből kivett szavak : 1788. 1791. — tégedet; meg-moslak; édes; észre-veheti; tettem. stb.

2) 1805. —tégöd ; mög-moslak; édös ; észre-vöheti; töttem. A harmadik kiadás (1805j javított, sok helyen elváltoztatott szövegű, de a lényeges dolgok érintetlenül maradtak. Ebben már nem találkozunk annyi bántó latinizmussal (szenvedő igék használata, feltételes mód a mellékmondatban, acc cum. inf. szerkezet), mint az első két kiadásban : Mikor Gyula Etelét megpillantotta, egészen meg-változni láttszatott

3). . . Ötét a' meg-gyújtott Mécshez hasonlónak lenni állította

4) . • . Etelka hirtelen neki menne, nyakába ugrana tellyes szivéből, nagy csattanással meg-iscsókolná.

5) Majd minden lapon találhatunk ilyen kifejezéseket, amely körülmény a regény olvasását elég nehézzé teszi. Már eddig is láttuk pár szemelvényben, hogy Dugonics az Etelkában bőven alkalmaz párbeszédeket. Ez is barokk-vonás : a figyelem felkeltése az élő beszéd közvetlen elevenségével. Fentebb hallottuk Etelka hangnemét, a fejedelem kisasszony — szegedi hajadon előadásmódjában. A II. kötet legnagyobb része párbeszédes szakasz az elbeszélő, leíró helyek mellett. A I.-ben viszont feltűnő a sok jegyzet, melyek legtöbbször valami jelentéktelen, apró mozzanatot magyaráznak, terjedelmesen, sokszor teljes történeti megvilágításban. Dugonics nem egyszer egész történeti, nyelvészeti, archeológiai, földrajzi vagy néprajzi értekezésekkel tűzdeli alá a főszöveg egy-egy éppen nem fontos mozzanatát. A kor rajzát át-meg ') Etelka II. k. 313. I. 2) U. o. II. k. 17—18. I. 3) U. o. 168. I. J) U. o 169. 1. 5) U. o. 179. 1.