Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937
39 az égi rendeléseket jelképező, a barokk irodalomban sokat emlegetett szerencse, mely sújt, vagy felemel a meg nem érthető túlvilági parancs szerint. A befejezés, hol sok-sok kitérés, nyugtalanító feszültség után végre nyugalom lesz, az 0 nevében történik. A boldog szerelmesek oltárt emeltetnek és reávésetik: A Magyarok Istenének."') Befejezésképen a barokk regény kitűnő jellemzését adja Baróti: „A barokk regények szétkalandozó szerkezete mindig az emberi sorsot bölcsen irányító égi hatalmak dicséretével zárul le, ép úgy, mint a barokk épületek játékos futamai is az eget szimbolizáló kupolába olvadva nyernek mélyebb értelmet."') A mai irodalomtudomány egyik kiváló művelője Szerb Antal, Dugonicsot a magyar preromantika korába állítja be. Szerinte „a magyar irodalomnak azt a korszakát, mely Bessenyeitől Vörösmartyig húzódik és amelyet régebben minden különösebb ok nélkül olykor klasszikusnak neveztek . . . teljes joggal lehet a magyar preromantika korának nevezni". . . „A preromantikus programm : a múltból merített inspiráció, a népiség irodalmi szerepe. . ." 8) Dugonicsot „minden teltében" a preromantikához kapcsolja. Ezt az állítást Baróti kijavítja, hiszen a preromantika nem önálló stilus, hanem a romantika előtt megjelenő preromantikus vonások, jegyek. Ilyen jegyek: a multba-tekintés, visszamenés tárgyért az előidőkbe, bizonyos északkultusz és enyhe szentimentálizmus. Mindezeket a vonásokat megtaláljuk Etelkaban — a barokk regényben — de csak külsőségekben. Az igazi preromantikus regény lényege, jellemző tulajdonsága: „a mindinkább befelé forduló lélekrajzolás nincs meg" benne. így Szerb Antalnak fentebb említett szavait, melyekkel az Etelka iróját „minden tettében" a preromantikához kapcsolja, Baróti úgy módosítja, hogy „Dugonics minden tette kapcsolatba hozható a preromantikával, ez a kapcsolat azonban külsőleges." A múltból „merített inspiráció"-t láttuk. Etelka érzelgőssége, szentimentális vonása a regény sok helyén megnyilvánul. Jó példa erre az áldozat bemutatása után Etelének nem látásán érzett fájdalmas helyzete : ... a' Szent Egyházból kijővén, nagy szorgalommal hajhászná a megkedvelt Jövevényt, de semmi-képpen réá nem akadhatna . . . Egy szót se szóllolt ez-után egész hazáig. De mennél közelebb érkezett Attyának Sátorához, annál inkább nagyobb erőt vett rajta a' forróság. Haza-érvén, le-vetette testét az ágyra ; és elsőben el-tűrhetetlen fő fájásokról, az-után nagyobb szív-dobogásokról panaszkodott. Merő tüzességgel égett meg-pirosodott orczája. Szapora lett a lehellet. Erőssen verte a' verejték. Reszkedttenek minden tagjai. 4) De új ránk nézve, mint forrás — az északi népek irodalmi felfedezésének Dugonicsra tett hatása. A szélesolvasottságú és látókörű piarista professzor a klasszikusok mellett nagy kedvvel olvasta Sajnovics János volt jezsuitának (1733—1785.) Demonstratio-]á[°) és Hell Miksa bécsi csillagásznak (kinek Sajnovics segédje volt) Expeditinnes c. munkáját, és figyelme a finn-ugor népek felé tere1) Baróti: i. m. 36. I. 3) U. o. s) Szerb Antal: A magyar preromantika. Budapest, 1929. 69.1. _ 4) Etelka I. k. 79. 1. 5) Sajnovics János: Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Hafniae. 1770.
