Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

32 el az Egyház fölött a társadalom uralkodó eszméi ... Az Egyházat nem emelhetik ki a társadalmi átalakulásokak, a tudományos irányoknak s uralkodó eszméknek befolyásából... A lényeg az, hogy az Egyház Krisztus organuma s a természetfölötti kinyilatkoztatást hordozni az ő feladata 1 Ebben védi, segíti az Egyházat az Isten ereje. Erre nem képesíti őt sem a tudomány, sem a műveltség, még kevésbbé a politika, vagy a diplomácia, hanem az Isten kegyelme!. . . Akár áll a nap, akár forog, hitben, kegyelemben mi az Isten alattvalói vagyunk s az isteni tekintély vezet minket a világforgás esélyei közt fel az égbe... A történelem erősítse ragaszkodásunkat az Egyházhoz, ha még oly zavaros és erőszakos is a folyása, mert az hozza öntudatunkra, hogy Egyház nélkül nem állna fönn Krisztus műve. E részben hivatkozom A. Thierry életének végső időszakára, mely ezt a ragaszkodást az Egyházhoz érdekes világításba helyezi. A hírneves történész így adja elő a katolikus egyházhoz való hűséges visszatérését: ,,Az emberiség történetéből arra a belátásra jutottam, hogy a hitetlenség nem magyarázza meg a világot s hogy az eleven erő, mely az emberiséget mozgatja s vezérli: a vallás ereje. Ez a vallás azonban nem lehet más, mint a kereszténység ; a kereszténységnek pedig régi, krisztusi formája a katolikus Egyház. Lehetséges-e, hogy be ne lássuk, hogy az első négy századnak a kereszténysége a katolikus egyház!" Azután hozzá teszi: „Én történész vagyok, a dogmatikus spekulációkba nem mélyedtem, de a történelem útmutatását követve az Egyházat tisztelem. A racionálizmusra ráuntam; betérek az Egyház kebelébe és alávetem magamat neki." Másutt is lényegében ezt írja: Hosszú bolyongásom után szívesen vetem magamat alá az Egyház tekintélyének. Látom a tényeket. Látom a történelemben, hogy egy isteni és látható tekintély kellett az emberiség életének kifejlesztésére. Minden, ami a kereszténységen kivül áll, nem számít, s ami a katolikus Egyházon kívül áll, abban nincs tekintély. A katolikus Egyház az a tekintély, melyet keresek, annak vetem magamat alá s elfogadom Crédóját." Mint ez a forrongó racionálista kereste és megingathatatlan tekintélyt és meg is találta a Egyházban, úgy fogják a forrongó államok is a modern szabadságeszmék dervis-táncai után az egyetlen szilárd pontot őbenne fölfedezni. Az egyház pedig az eszmék és velük a népek és társadalmak bealkunyolásakor ugyanazt teszi, amit a pompeji anya fiának diktált és amit az stílusával a hamueső alatt is a táblájára írt: „Deus." 8. Szabadság és szabadosság. „A létnek legjava nem a szabadság." (J. Ruskin.) A modern ember egyik bálványa, amelynek sok hitbeli és erkölcsi értéket hajlandó feláldozni : a szabadság túlzásba vitele. Schiller egyik bölcseimi költeményében így énekel: „Der Mensch ist frei erschaffen ist frei, Und würd'er in Ketten geboren." A szabadnak teremtett emberről és a szabadság eszméjének nem egy filozófusnak legszebb gondolatait nem egy költőnek legszebb sorait, nem egy politikusnak legemelkedettebb hangú vezércikkét vagy