Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

25 már elvénhedelt, és el fog következni az a nap, amikor vége mindennek. Akkor omladékaikból majd kiemelkednek a régi istenek és szemeikből kidörzsölik az ezeréves port. Elő fog ugorni óriási kalapácsával Thor, és szét fogja verni az ezeréves dómokat." (Idézi Hudal: Rom, Christentum und deutsches Volk c. műve alapján a Schönere Zukunft c. folyóirat. Heine a XIX. század derekán szállt sírba. Azóta csakugyan kijöttek sírjaikból a régi démonok, hogy vasököllel döngessék a dómok és templomok ajtaját. Quae mutatio rerum 1 A nagy orosz, Dosztojevszkij is jól ismerte véreit, sőt az emberiségnek az áteredő bűn folytán rosszra hajló természetét, hiszen veséig haló vizsgálója és ismerője volt. Ez így beszélteti egyik regényének főalakját: Önök (az Egyház vezetői) a filozófusok közül sokat elpusztítottak vagy börtönbe vetettek. Ha azt tudatosan, az embertömegek nyugalmáért tették, hála illeti önöket érte, mert mi a zsenikkel a meddő zavargáson kívül semmit sem adtunk nekik s nem is adhatunk. Mi megtagadtuk az Egyházat, s a nép Marxot tette egyháza fejévé; mi eloltottuk a máglya-tüzet, azok meg új máglya-tüzeket raktak, amelyeken ma a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében embereket égetnek meg." Ez lényegében épúgy a jövőbelátó vátesznek bizonyul „Nagyinkvizitor"-jával, mint Heine filozófia történetének idézett passzusával. Az Istentől elrugaszkodott ember csakugyan züllik és ebben a züllésben vagy úgy tesz, mint a síkos lejtőre jutott járó-kelő, hogy t. i. nagy erőfeszítéssel bár, de fölfelé törekszik oda, ahonnan elindult, vagy pedig el lehet készülve arra, hogy csak jó lenne, talán a fertő legmélyén találja magát. Még hagyján, ha csak az illető maga járja meg, elvégre mindenki a maga bőrét viszi a vásárra. Sajnos, nem egyszer a sivatagi karaván-utak mentén látható csontrakásokhoz hasonlóan, lelki hullák jelzik azt az utat, amelyen egy-egy ilyen szellemi üstökös elhaladt. Különösen az ifjúság lelkében okozott kár szinte jóvátehetetlen. Pl. Japánban valóságos klubba tömörültek az európai hitetlen tudósnak ezek az áldozatai, akik az európai egyetemekről visszatérve egymásután egy tűzhányó kráterébe vetették magukat életuntságukban. Mit gondolsz, milyen sivár lehet egy egy fiatalember lelkülete, aki anarchista nézetekre esküszik, pl. ilyenre! „A mi törvényünk az, hogy megvessük a törvényt." Vagy egy költőé, aki így énekel: „Mi vagyunk minden, mi vagyunk mindenben, mi vagyunk a láng, mi vagyunk az istenség." Nyilván ezekre a lázadókra gondolt Lavedán, mikor ezt írta: Credó az emberiség reggeli dala ; aki ezt nem ismeri, annak nem virrad meg soha." Vagy Prohászka, mikor ezt írja: „Az, aki az isteni tekintélyen csorbát üt, el lehet készülve arra, hogy előbbutóbb minden tekintélyre választóvízképen hatnak ezek a bomlasztó eszmék. Akinek a „világ világossága* nem kell, az a maga gyönge elméjének pislákoló mécsére van utalva, és azokra a lidércfényekre, amelyek ugyancsak a bomlás útjain gyulladnak fel. Jaj annak, aki ezekre bízza magát." Egy érdekes idézetet közlök most Ch. Péguy tollából, aki a hitetlen tudomány útvesztőiből mégis nagy jóakarattal és fáradsággal ki tudott lábolni. Kár, hogy megtérése után néhány évvel hősi halált halt az igazságnak ez a bátor bajnoka. Ezt írja: „Egy szót se