Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

18 állam került ki legyőzötten. Ez egészen természetes, mert a vallás elleni küzdelem nem más, mint hadüzenet a léleknek az ő mélységes és bensőséges birodalmában. A papoknak és a híveknek egyszerű következetes passzív magatartása elegendő arra, hogy az állam leghevesebb támadását meghiúsítsa. „Sapienti sat! Germania bízvást tanulhatna Itáliától. A fajszeretetre vonatkozó megállapításaimra az a megjegyzésed, hogy túlzok, amikor a nemzeti szociálizmust ezért is elmarasztalom. Fejemre olvasod Sajó Sándornak: „A fajomat imádom" c. kitételét és — helyesen — azt véled, hogy ez semmivel sem kevesebb, mint amit a német faj tesz a fajbelijével szemben. Persze, ha a költői nagyítást szó szerint veszem, akkor csakugyan elítélendő ez a faj-imádás is. De én, aki személyesen ismertem a költőt és aki tudom róla, hogy magyarosított nevet viselt, kétségbe merem vonni a kitétel szószerinti magyarázatát, annál is inkább, mert a kommunizmus, tehát egy átkos nemzetközi és hazafiatlan kormányforma, a rosszemlékű proletárdiktatúra elnyomó napjaiban készült a vers. A faj imádását el kell ítélni a zsidóban is, a keresztényben is, mert keresztényellenes gondolat. Sigrid Undset, a híres norvég írónő szerint: „A fajiság nem jelent sem erkölcsi értéket, sem értéktelenséget. Egy fajhoz való tartozás sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen." Ezért a néhány szóért a Nobeldijas világhírű írónő műveit proskribálták a faji alapra helyezkedett és ebben a pontban rendkívül érzékeny s túlzó germánok. Talán el is égetik majd a könyveit, ha mégegyszer olyan tűzijátékot rendeznek, mint amilyent két éve rendeztek, amikor is a nekik valamilyen okból nem tetsző könyveket máglyára vetették. (Fr. W. Foersteréit is I) Mielőtt tovább fejtegetném a kérdést, kijelentem eleve, hogy a magyar viszonyokra a fajgondolat nem is alkalmazható szigorúan. T. i. az anthropologiai vizsgálatok megállapítása szerint (ezekről beszámolt Bartucz Lajos az 1934. évi esztergomi nyári egyetemen) a magyarság 25 7 o-ban törökös etnikumu, 30"/o-ig balti, 207«-ban dinári, 15°/o-ban alpesi és alig 5%-ban mongol etnikumu. A mi derék fajvédőink tehát a vérvizsgálaton nagyon könnyen idegen fajbelinek találnak bizonyulni. Hoi>y a németeknél, akiknek árja jelszavait a mieink kevés kritikával turáni címke alatt visszhangoztatják, mennyire helyesen, vagy helytelenül állították fel a „nordischer Mensch" kritériumait, ez nem fontos nekünk. (Olvasd el M. Faulhaber bíborosnak: „Zsidóság, germánság, kereszténység" c. magyarra is lefordított olcsó művét I) G. Papini írja (Magyar Kultúra 1935. jan. sz.) „A fajelmélet hóbortosai általában úgy beszélnek a fajokról, mintha az ethnológia olyan precíz és biztos tudomány volna, mint a geometria . . . Vájjon léteznek-e tiszta fajták? A Harmadik Birodalom is elismeri, hogy a németségben több fajta van. A. Rosenberg Révaiban a mai Észtországban született. A világháború alatt az oroszok azért űzték ki a fajelmélet főpapját, mert németnek, a németek meg nagy orosznak tartották . . . Maga a fajelmélet álruhája az örök germán büszkeségnek. Egy elhibázott tudomány és egy meghamisított történelem rongyaival . . . Utolsó lépése a germán atheizmusnak, új offenzíva a kereszténység ellen, különösen a katolicizmus ellen. A ,

Hochwacht" c. folyóirat írja : „A nemzeti szociális vallás az új, egyedül igaz vallás, mely létre-