Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

28 hogy díszére váljék egy-egy kiskertnek és ezen keresztül a poros alföldi falunak. Emberi természetünk bizony vadóc. Ha meg nem nyesegetjük, meg nem neveljük, a meg nem metszett szőlőhöz hasonlóan a földön fog elterjedni, mert önmaga terhét se fogja megbírni. De ha a szőlőtőkét megszabadítjuk a fölösleges venyigéktől és kellőképen visszametsszük, akkor voltaképen olyan munkát végeztünk, amely magának a tőkének is, gazdájának is hasznára válik. A Szentírás erre a metszésre utal, midőn az Úr _ Jézus önmagát szőlőtőkének, hiveit pedig venyigéknek mondja: „Én vagyok az igazi szöllőtő, és atyám a szöllőműves. Minden szöllővesszőt, mely énrajtam gyümöcsöt nem hoz, lemetsz, és minden gyümölcs-termőt megtisztogat, hogy többet teremjen . . . Miként a szöllővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha, nem marad a szöllőtőn, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok. En vagyok a szöllőtő, ti a szöllővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki énbennem nem marad, kivetik azt, mint a szöllővesszőt, és elszárad; és összeszedik és tűzre vetik és elég..." (Jn. 15. 1-6.). Ez a tisztogatás a rossz hajtásoktól (értsd : a rossz hajlandóságoktól és bűnöktől) állandó éberséget és gondot kíván attól, akire a szöllő bízva van. Lelki termést, még inkább: lelki többtermelést vár az Úristen tőlünk, amint a talentumokról szóló példabeszédben annyira szemléletesen kifejtette. (Keresd meg ezt és a meddő fügefa elátkozásáról szólót Szt. Máté evangéliumában !) A lelki haladásnak első föltételét ebben a nyesegetésben lássa az a fiú, aki egyébként a kegyelmi élet alakjában állandó kapcsolatban igyekszik maradni az élet-erő forrásával, Krisztussal. Ha itt-ott egy-egy olyan bűn fordul elő, amelyik ezt a kapcsolatot meglazítja (a halálos bűn éppenséggel megszakítja a kegyelmi élet nedv-keringését !), minél előbb helyre kell állítani — a bűnbánat szentségéhez való járulás útján - ezt a kapcsolatot, mint ahogyan sietünk egyegy sérülést a szöllővesszőn mielőbb behegeszteni. Azonfölül is fontos teendők várnak rád, mint ahogy a karózás a szöllő-művelésnek egyik lényeges eleme. A kötözés biztosítja a venyigének állandó fölfelé való irányulását, ami a napfény fölfogását és földolgozását teszi számára lehetővé. A szellemi és lelki életben az elvek játszák ezt a szerepet, elsősorban természetesen az a lelkületed, hogy a nap felé igyekszel egy állandó napraforgó készséggel. Gondold meg, mennyi energiát kell a napból fölfognia és földolgoznia a szöllőnek, tavasztól a szüretig, sőt még azon is túl: a levélhullásig! Mennyi tápláló anyagot kell a levegőből kivonnia a gyökerek útján a földből fölszívott táplálék földolgozása, majd azonfölül a termés megérlelése végett! Fontos a gyökerek és a tő munkája, mely a földhöz rögzíti és a táplálék fölvételét lehetővé teszi, de nem kevésbbé fontos a földfölötti résznek a szerepe is, mely a szártól az utolsó kacsig a munka-megosztás természetes rendje szerint végzi az életés fajfenntartás, meg a másoknak való szolgálás oly bámulatos munkáját. Az a tőke, melyet gondozatlanul hagynak, el fog terülni a földön, hogy új meg új fattyú-hajtásokra pazarolja el élet-erejét, holott felkötözve és megnyesve, az élet- és fajfönntartás szolgálatán fölül igen hasznos tagja lehetne a természet rendjének. Talán hosz-