Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

17 Szt. Pál nagyjából ugyanúgy fogalmazta meg ezt az igazságot. „Más törvényt érzek tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével." Mintha csak a növény-világból ismert heliotropizmus, a nap felé való fordulás és a geotropizmus, a földhöz kötöttség törvényének emberi kiadását látnók. Jellemünk attól függ, hogy napraforgó módjára az Úristen felé fordulunk-e, vagy pedig az állat-életi természetet engedjük-e magunkban fölülkerekedni. „Ég és föld közt függök utoljára, Én angyal vagy ördög..." (Csokonai: A lélek halhatatlansága.) Prohászka szerint: „A lélek szárnyai az érzelem, a lelkesülés, a szeretet; tehát rendjén van, hogy szárnyaljon s repüljön. De sok emberi lélek a tyúkhoz vagy a lúdhoz hasonlít, amelynek szintén vannak szárnyai, de majdnem csak a nevük szárnyas. Más lelkek meg sólymok, sasok; mások kedvesen csicsergő énekes madárkák; száll, repül mindegyik tehetsége szerint." A hasonlatból anynyit mindenesetre kivehetünk és magunkra is alkalmazhatunk, hogy okkal-móddal szárnyalhatunk. Ideális beállítottságú egyének mindig is igyekszenek szárnyaló képességüket az aszkézis jegyében gyakorolni. A jóravaló restségnek nagyon is hódoló ember viszont talán úgy tesz, mint a francia költő versében szereplő háziludak, amelyek már csak járni szoktak, de a közéjük tévedt vadludak röpülésének láttára mégis megpróbálják, először csak esetlen szárnycsapkodásokkal, a szárnyalást, de előbb-utóbb olyan magasságba tudnak lendülni, hogy maguk is elcsodálkoznak. Valahogy így vagyunk mi, közönséges, csetlő-botló emberek, valahányszor az akaraterő héroszaival, a szentekkel jutunk valamilyen kapcsolatba. Reményikkel szólva: „Elkésve tán, de egyre mégis Feszül bennem az akarat: Látszat-életből, tetsz-halálból, Vad indulatból, sötét sárból Kicsikarni az aranyat." Ilyenkor igazán érezzük magunkon a goethei igazságot: „Von der Gewalt, die alle Wesen bindet, Befreit der Mensch sich, der sich überwindet." Szóval önmagunkból bizonyos fokig ki tudunk lépni és önmagunk fölé tudunk emelkedni. „Mindent megtehetek azzal, aki engem megerősít" — mondja Szent Pál. Tehát a jó Isten segítségével meg tudom nevelni magamat. Shakespeare ezt így fejezi ki: „Tőlünk függ, hogy ilyenek vagy amolyanok leszünk. Testünk a kert, akaratunk a kertész. Ha tetszik, csalánt vagy salátát vetünk bele. Parlagon hagyjuk henyeségből, vagy tenyészővé tesszük iparral. Mindez egyedül akaratunktól függ. Ha életünk mérlegében egyik oldalon nem volna az ész, ellensúlyozni a buta szenvedélyt; a vér s természetünk hitványsága ostoba következtetésekre ragadna. De azért van eszünk, hogy szenvedélyünk izgalmát, a hús és vér ingerét lehűtsük." Rokon ezzel a gondolattal Széchenyié: „Kötelességérzet, illedelem, lovagiasság, gentlemantlikeness, kicsinosult lelki tehetség, erény mindmegannyi alkatrészei az állatiasságból kibontakozott férfiúnak. Nos, ez, a természetünk kötöttségéből való kibontakozás lehetséges, mégpedig annál könnyebben, minél jobban hiszünk ebben a lehetőségben. És ez a meggyőződésünk annál inkább erősödik, 2