Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

21 Nem lehetne a gyermekből apostol ? Hát Sz. Imre, hát Sz. Szaniszló, hát a kis Sz. Teréz nem gyermek létükre letlek apostolokká? Nem lehetne a gyermek apostol ? Olvassátok Kalazanti Sz. József életét, Sz. Pompilius életét : már gyermekkorukban is apostolok voltak. Hogyne lehetne az ember gyermekkorában is apostol! Hát ott, ahol a gyermek a maga életét éli, a maga kis körében, ne lehetne vájjon apostola a nagynak, a szeretetnek, az isteninek? Ismerek családokat, amelyeket megszentelt egy gyermek szentsége. Nem lehetne apostol valaki az ő barátai között, az iskolában, az osztályban ? Minden osztály egy kis egység, amelynek saját szelleme van ; miért kell, hogy a hitványok adják ezt a szellemet? Miért ne lehetnének ott Pompiliusok, hétéves vagy tizenhétéves apostolok, akik megértik a szentet, akikből sugárzik a kegyelem és akikből árad s elragadja az embereket a szeretet, az apostoli lélek. Nem lehet irgalmasságot gyakorolni a gyermekkorban ? Visszatérek arra az élményre, amit emiitettem : a pesti utcai karácsonyfára. Azok között, akik az adományokat hozták, milyen sok gyerek volt! Azok a cserkészek, jómódúak és szegények, milyen tömegesen hozták a maguk kis apró adományait! Es azóta is hány cserkészcsapat és kongregáció és iskolai osztály szervezkedett meg arra, hogy alamizsnát adjon a nálánál szegényebbeknek, gyakorolja az irgalmasságot, gyakorolja a testvéri szeretetet és az Úr Jézust hozza és vigye a szegények házába. Aki akar és akiben van lelemény, megtalálja a maga útját. És ki tud jobban akarni és ki tud leleményesebb lenni, mint egy igazi fiú ! És Krisztussal együttélni, kegyelemből élni ne lehetne gyermekkorban? Ellenkezőleg! épp a gyermekkorban kell ezt megtanulni. Aki gyermekkorában meg nem barátkozik az Úr Jézussal, aki meg nem kóstolja azt a kiolthatatlan édességet, az 0 kegyelmének ízét, aki gyermekkorában meg nem tanulta forgatni az imádságoskönyvet, végigélni a szentmisét és lélekkel járulni a szentségekhez, az vajmi nehezen fogja megtanulni utóbb. A kegyelem kiszámíthatatlan, az Isten megtaníthatja rá később is, de egyszerűbb, természetesebb, emberibb módja, hogy a gyermekkorban tanuljuk meg; mint ahogy anyanyelvünkön kiskorunkban tanultunk meg beszélni, mint ahogyan ekkor tanuljuk meg az alapműveleteit a számtannak és egyéb tudományoknak, ugyanúgy tanuljuk meg az Isten nyelvét és a felsőbbrendű szellemi életnek alapműveleteit. A gyermekkorban kell apostolnak lenni, szeretetre ébredni és Krisztussal együttélni tanulni! íme Sz. Pompilius prédikációja ! És most mint Kalazanti Szent Józsefnek és Szent Pompiliusnak szegény kis testvére és követője, aki megszokta az ő gyakorlati szellemüket és irtózik az általánosságoktól, hadd kössek csomót ennek a mai elmélkedésnek és a triduum három elmélkedésének végére. Minden lelkigyakorlat és hasonló ájtatosság végződjék egészen gyakorlati, egy határozott dologra vonatkozó elhatározással. Állítsuk magunk elé Sz. Pompilius példáját, hogy felgyulladjon bennünk az apostolság lelkesedése és az a tudat, hogy előbb-utóbb apostollá kell lennünk. Erezzük át, hogy erre készülni kell, a cselekvő szeretetnek és a kegyelemmel való együttélésnek gyakorlatával, És kezdjük el ezt a gyakorlást rögtön. Tegyünk elhatározást, hogy most, amikor kezdődik az Advent,