Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

Egy híres görög festőről azt tartja a hagyomány, hogy mindennap egy-eg\ vonással vitte előbbre azt a képet, mely neki rendkívül sok nehézséget okozott. Napjában egy-egy vonás: nem sok, de a sok kevés itt is sokra megy, ha együvé tesszük. A kép tökéletes festménnyé lett, melyet ország-világ megcsodált. Kinek jutott eszébe ennek a remeknek a láttára a gáncsoskodás, hogy éveken át .készült és nem hetek alatt?! A német közmondás szerint »Gut Ding will Weile haben«. Vannak dolgok, amelyeknek a megérleléséhez hosszú idő szükséges. Róma nem épült fel egy nap alatt. A világhírű kölni dóm építését 1248-ban kezdte meg egy buzgó nemzedék és csak a XIX. század nyolcvanas éveiben fejezte be az egész német nemzet összefogásával a zseniális Boisserée. Ki akad fönn ma e kőcsoda láttára azon, hogy századokon át csonka volt, elannyira, hogy a csonka tornyán ágaskodó emelő-daru sokáig a város címerében is megvolt?! »Tout est bien qui finit bien.« Ha remekbe faragott jellemről olvasol, vagy hallasz, igyekezzél a nyomdokaiba lépni. Ne mondd soha, hogy nem tudsz úgysem ilyen magaslatra följutni, tehát nem is erőlködöl, mert nem érdemes, mert el fogsz lankadni, mert közben kidőlhetsz, vagy éppenséggel meghalhatsz. Igaz, a csúcsteljesítmények nem sikerülnek mindenkinek. Aligha leszel Nagy Sándor, aki fiatal fővel, a férfikor küszöbén ura lett a félvilágnak. Nem igen fogsz Napóleonként Európa homlokán tombolni, se Goetheként az európai műveltség quintessentiája gyanánt közszájon forogni. Nem hinném, hogy művészi, írói, vagy egyébirányú zseniálitás emel szivárványos hullámhegyként a szürke tömeg felszínére. Szürke emberek vagyunk legtöbben, de ez a szürkeségünk a mi természetünk, jellegünk és becsületünk. Égy Liszt Ferenc jelmondata: »Génié obiige« bizonyos mértékben édesmindnyájunkra alkalmazható, hiszen valamilyen kiválóság mindnyájunkban van. Emelkednünk kell, nőnünk kell, tökéletesednünk kell, míg istenadta tehetségeink egészen ki nem bontakoztak a magunk becsületére és még inkább embertársaink javára. Szinte azt mondhatnám, hogy előbb-utóbb önmagunk fölé kell emelkednünk. Valahogyan úgy kell tennünk, mint ahogy Sz. Tamás, nővérének arra a kérdésére, hogy mikép lehetne szent, azt válaszolta, hogy akarni kell! A »szent« szó olvastára talán kenetességet vagy hajlandó emlegetni. Ne félj tőle! Egy világi német ember, Julius Langbehn (álneve »Der Rembrandtdeutsche« volt) írja: »Reif sein ist alles! Reif ist aber nur, wer heilig ist. Heilig sein heisst: in sich ganz sein — und vor allem: ganz Gott sein! Gott will durchaus das ganze Herz des Menschen. Und wei es ihm gibt, ist heilig...« »Aki nem tartozik a szentek sorába, az kövesse a szenteket! Mert az Űristen szemében a szentek a normális emberek, nem a szürke emberek. Ott, ahol erős akarat van, ott út és mód is van az üdvösség elérésére. Sőt lehet mondani: a szentség elérésére. Sokan szentekké válhatnának, ha azt az igyekezetet, melyet a pénzszerzésre fordítanak, a lelkük üdvösségére fordítanák; ha azt a fáradságot, amellyel a világnak, nem egyszer az ördögnek szolgálnak, az Isten szolgálatára fordítanák. A szentek életében és példaadásában van Szal. Sz. Ferenc szerint a gyakorlati evangélium. Itt van a leggazdagabb kincs, itt buzog örök forrása a katolikus egyéniségnek, mely kiteljesedése a kiformált ember-mivoltnak. Hát törekedjél erre az érettségre! (ha inkább érettségire gondolsz, hát