Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

14 gis csak az akarat a bűnbak, akkor mégis csak az akarat a vádloff, a felelős. Azért gondviselésszerűnek kell tartanunk, hogv éppen napjainkban Isten megint igazi akaratembert emelt az oltárra, hogy példaképül álljon az ifjúságnak és édes mindnyájunknak. Életében, megdicsőülésében elénk adja az akarat leghatalmasabb rugóit, motívumait. Tanuljunk meg tehát Tőle akarni 1 .. Imádkozzunk, aztán akarjunk. Tegyünk már egyszer 1 Mert akaratunk csakúgy megvan, mint a fejünk, csakhogy nem igen használjuk. Tanuljunk akarni. . . Hogyan ? . . , akarva. Menjünk neki a nehézségeknek, fussunk neki az ároknak, még ha eleinte egyszer máskor bele is fordulnánk. Ha nem tudunk akarni, soha sem lesz belőlünk szent, de még férfi, de még csak embernyi ember sem. Gyereknek mondanak, még ha száz évig élünk is. Mikor egyszer Pirrotti Pompilius Landianóban tartózkodott, egészen szokatlan időben, éjtszaka, meghúzatta a harangokat s a felriadt híveket így gyűjtötte össze a katedrális templomba. Aztán imádkozott velük s kihirdette előttük, hogy életüket köszönhetik annak, hogy az Isten házába gyülekeztek. Csakugyan pillanatok múlva óriási földrengés támad. Kivül a környéken a házak nagy recsegéssel, robajjal összeomlanak. De azoknak, akik a templomban voltak, bár ingott alattuk a talaj, hajuk szála sem görbült meg. Kedves fiatal barátaim! Olyan időket élünk, midőn alattunk is morajlik a föld s arra készülhetünk, hogy bármelyik nap a társadalom alapjai megrendülnek s olyan felfordulás következik be, amely minden régit, elavultat s vele sokak vagyonát, életét s talán egész országokat romok alá temet. Minden elpusztulhat, egynek van csak örök élet, örök lét biztosítva : Krisztus Egyházának, melyet isteni Alapítója rendíthetetlen sziklára épített. Minket Pirrotti Sz. Pompiliusnak rendtársai katolikusokká akartak és akarnak ma is nevelni. Maradjunk hűek ehhez a szellemhez, maradjunk igazi katolikusok. Akkor összedőlhet körülöltünk a világ, „Et si fractus illabatur orbis", a mi lelkünk örökre biztosítva van. Te pedig Sz. Pompilius, dicső piarista, aki magadat már biztonságban tudod, tekints az annyi veszélyben forgó magyar ifjúságra... Add, hogy példád és közbenjárásod által jól harcoljunk s így Veled együtt megnyerjük az örök életnek koronáját. Amen.