Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

9 látunk feltűnni a magyar horizonton; nem is a pénz, mely nincsen, hanem az önzetlen, áldozatkész szívvel bíró magyar lelkiség, mely egy évezredes és évezred alatt kipróbált hitből táplálkozik s nem a magyart már a honalapitásnál majdnem megsemmisítő Hadúr kultuszból. S hogy ez a tudatos kereszténységre való nevelés sikeres lehessen, a mai iskolai nevelés is támaszkodni kiván a házi nevelés támogatására, együttműködésére. A mai ünnep jelentősége éppen erre hívja fel Önöket, kedves szülők ! Ne gondolják azt, hogy gyermekeiket csak 6 éves korukig tartoznak nevelni, azután őket nevelni már egyedül az iskola feladata. Nem! a kettőnek folyton kart karba öltve kell haladnia. Amikor még a lelkeket áthatotta e ker. gondolat, amikor még ez a keresztény szellem az ő vallásosságával irányítólag jelentkezett az élet összes megnyilvánulásában, a magán és közéletben egyaránt, színházban, költészetben művészetben, politikában, — akkor lehet még az ifjakat úgy nevelni, mintha a világ mi egyéb sem volna, mint kereszténység. Ma azonban hamarosan észreveszi már a gyermek is, hogy sokan vannak, akik éppen ellentétes nézeteket vallanak és aszerint cselekszenek is, mint amire őt tanították és nevelték ; tudnia kell tehát, hogy bár ezeket az embereket — mint felebarátunkat — tisztelni kell ugyan, de ezekhez csatlakozni, ezektől magát elámítani nem szabad, mert: „Ma is jobban kell engedelmeskedni Istennek, mint az embernek." Ne lásson tehát az ifjú, a gyermek otthonában mást, mint aminek becsét az iskolában ismerte meg a tanár s egyben nevelő előadásában; ne halljon oly szót, ami ellenkezik a tanár ajkairól elhangzott keresztény erkölcsi elvekkel, s ne lásson bűnt, hiszen a bűn —• sajnos — a gyermekszobák ajtain kopogtat. Ezen gondolatok hassák át — kedves szülők — az Önök elhatározását s ha iskola és szülői ház egymást megértve összefognak, biztosítva lesz a jövő is: gyermekeik jövője és velők e haza jövője. Sz. Pompilius! ezért könyörögj érettünk Istenhez. Amen.