Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

8 mini a ciprus a szélben, szinte a földre konyulsz és csak Isten őriz, hogy erkölcsi gerinced meg nem roppan. Nem baj, ha nem érted és talán nem is érzed ezt. Szinte sajnálom, hogy levelemben szóvá tettem* De jobbnak láttam erre is előre fölhívni a figyelmedet, nehogy egy ilyen nyári mozdulatlanság után bekövetkező és elemi erővel kitörő vihar esetén el találd veszíteni a fejedet. Kihez fordulhat ilyenkor egy diák, különösen, ha tanyán, vagy falun nyaral? Barátja (ha ugyan van százszázalékos jóbarátja), ezen a téren talán még tapasztalatlanabb, mint jómaga. Ilyen nagy fiú ilyen mélységeket (talán magasságokat kellene inkább mondanom), nem szeret föltárni senkinek. Milyen jó, ha ilyenkor sok kötél fogja a léggömböt. Nos, ezek a kötelek az időhöz kötött teendők. A tennivalók változatos sora a fölkeléstől késő estig. A testi-lelki-szellemi munka színes láncolata a kertészkedéstől a nsplóíráson át az imádságig. Mennyi mindenre futja idő, ha akarod. »Ordnung lehrt euch Zeit gewinnen« idéztem Goethétől előző levelemben. Hozz rendet gondolataid és érzéseid kháoszában és meglátod, ki fog alakulni belőle egy kozmosz. Hogyan? Először is úgy, hogy jelmondatoddá teszed — legkésőbb a vakáció második hetétől fogva — »Non veni ministrari, sed ministrare.« Az első napokban Te, a hazatért családtag vagy az, akit a cselédtől édesanyádig mindenki kiszolgál. Tedd föl magadban, hogy nem hagyod magad kiszolgálni senki fiától. Amit magad megtehetsz, azt ne végeztesd el mással. Tedd fel magadban, hogy Te, akiben néha egy titánnak az ereje feszül (sajnos, nem egyszer Rontó Pál ennek az indulatos titánnak a helyes neve), megmutatod, hogy birsz a nyers természettel, hogy föléje tudsz emelkedni nem egv természetes erőnek és természeti akadálynak. Tehát elvszerűen és tervszerűen igyekszel testi erődet ilyen leküzdésekre ránevelni — munka és neked való sport útján. Tehát a test dolgozzék! Végezz mindennap testi munkát. Akad a kertben és a házban elég a nyeséstői és öntözéstől egy-egy ketrec helyreigazításáig, vagy a fahasításig. Ez is sport, a leghasznosabb fajtájából, akarat-gimnasztika. Ehhez járuljon mindennap egy-egy szellemi torna: írás (naplóvezetés) és szellemi önképzés (nyelvtanulás) is. Naplódban írd le az olvasmányaid közben kapott indításokat afféle marginális jegyzetek alakjában. Hidd el, nemcsak én olvasom most nagy élvezettel az ilyeneket, hanem Te is — néhány év múlva. Last, but not least (végül, de nem utolsó sorban): Igyekezzél napról-napra lelkiekben is haladni. Titus császár azt szokta mondani, hogy elveszettnek tartja azt a napot, amelyben nem tett jót. »Diem perdidi!« Te, ifjú, fokozott mértékben ragaszkodjál ehhez a haladáshoz! Reményik írja: »A fák koronájukat égnek emelik, mert nekik nőni kell. És nőni — csali az ég felé lehet!« Mennyire költői és modern kifejezései ezek Petrus Chrysologus szavainak: »Égi mag vettetett belénk. Ennek az ég felé kell hajtania.« Hogy a jóra való restségnek ne engedj, befejezésül Gárdonyi testamentumát közlöm, melyet fiai számára írt: »A földrenéző szem«-hen: »A lelkierőgyakorlat két súlyzója: Mindennap megtenni valamit, ami a lelki jóra irányul. Pl. haragot elfojtani; nyájas arcot mutatni, amikor haragszunk. 2. Mindennap meg nem tenni valamit, amit a test kíván. Pl. korábban kelni; egy-egy falatról lemondani azért, hogy a testtel éreztessük, hogy nem ő az úr.«