Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

4§f mint az indukált áram esetén: abból, amit adtál, jócskán vissza is kapsz. Ma Vörösmarty abbeli figyelmeztetése, hogy ne nézzünk vágyaink távolába, mert atirándo/ás az élet megrontója, sajnos éppen a színes fantáziával megáldott ifjúságnak szól fokozott mértékben, hiszen az érvényesülés útjai ebben a csonka hazában nagyon is sokfelé el vannak vágva. Nem is tud senki se tanácsot adni arra vonatkozólag, hogv mi légy. Nem is lehet mást, mint általánosságokat írni erről a dologról. Akárhova küld a Gondviselés, akármilyen prózai munkával kell kenyeredet keresned, ne fogd föl robotnak a munkát, hanem szívnemesítő kötelességnek és akkor mindig kapsz belőle annyi lelki erőt, hogy a hétköznapok porát a pihenő óráiban le tudod fújni lelkedről. Ne felejtsd el soha azt, amit Franklin Benjamin mond: »Szorgalmasan tanulmányozd mindazt, ami mesterségedhez tartozik. Csak azt végezheted el jól, amit tökéletesen értesz. Légy dolgos, munkaszerető és takarékos és jólétben fogsz élni. Gyakorold mindig az erényt és boldog leszel.« Mondd el többször gr. Széchenyi István imádságát: »Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi, mindenórai imámat! Töltsd be szívemet angyali tiszta szeretettel irántad s hazám, embertársaim s honfiaim iránt! Világosítsd fel egy kerub lángszellemével, erős eszével. Engedj a jövőbe pillantanom, s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonosztól. Add tudtomra, mit tegyek s miként kezdjem, hogy Neked egykor a rámbízott tőkéről beszámolhassak. Gondolkodni akarok s dolgozni éjjel és nappal, egész életemen át. Tipord el bennem azt aminek rossz gyümölcse lehetne. Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban. Engedd, hogy igaz lelki alázattal tekintsek mindent a világon s úgy fogjak hozzá akármihez. Azt az angyalt pedig, kitől világosságot nyerek, engedd élni békében és csendes boldogságban. .. Egész imám pedig necsak szóval legyen elmondva, hanem tetteimben nyilvánuljon s legyen szünetlenül az éghez bocsátva. Amen.« Excelsior

! „Amit csak teszel, tedd helyesen és Istent dicséred vele!" (Augustinus.) Kedves Ifjú! Az utolsó levél, melyet írok, nagyjából össze szeretné foglalni ma dióhéjban mindazt, amit egy több évtizedre terjedő tapasztalat és tanulmány alapján eddig tanácsoltam. Kezdem a következő verssel (Gustav Falke tollából), melynek Gebet, tehát imádság a címe: „Herr, lass mich hungern dann und wann I Satt sein macht stumpf und träge. Und schick mir Feinde: Mann um Mann! Kampf hält die Kräfte rege. Gib leichten Fuss zu Spiel und Tanz, Flugkraft in goldne Ferne, Und häng den Kranz, den vollen Kranz Mir höher in die Sterne

! Hát az éheztetés, melyet a költő néhanapjára az Úrtól kér, önmegtagadással, szerényebb viszonyok közé való önkéntes vonulással (cser2