Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

47 serűségét és ellenfelének békejobbot nyújtott e szavakkal: »Mutassuk meg a tettek mezején, hogy melyikünk szereti jobban a hazát!« Akármilyen ellenkező példát látnál is előbb-utóbb, Te csak tarts Rajnissal: »Első édeshazám, és csak azután következem én?« Befejezésül Herczeg Ferenc egy mondását (A híd-ból) írom le: »Ha örök időkre biztosítani akarjuk Magyarország sorsát, akkor formáljuk át a dolgozók nemzetévé.« Ez a szó: »dolgozó« ma kétszeres súlyú. Ellentétét jelenti a régi úrhatnám felfogásnak is. A régi nemesi világban kétségtelenül ez ellen kellett elsősorban küzdeni. De ma, fájdalom, rendkívül sok fiatal fő és kéz nem jut munkához, mert Trianonnal életerejét szegték a tejjel-mézzel folyó európai Kánaánnak. Azon kell lennie mindenkinek, hogy — Széchenyi kívánsága szerint — »egy ember se legyen kenyér és ruházat, fedél és szakiismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.« Adidig is, míg kenyérhez jutsz, meg kell tanulnod a várást és az önképzés és az önmagaddal való beérés művészetét, talán éppen azt a művészetet, melyről a Szentírás szól: sperare contra spem! Többek közt ezért is szükséges annyira a vallásos alap-nevelés. Enélkül a csonka haza nem sziklára, hanem futóhomokra építené szülötteinek a leendő házát. Megint költő szavaival fejezem ki gondolataimat: „Szeresd hazádat 1 Ó a honszerelem Most lehet őszinte, igaz önzéstelen Ne is tőle kivánd, amit ő nem adhat: Magadban keresd az édes jutalmat! Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei, Keresztje elég van, de maga viseli. Vess számot erőddel s a javát, melyet Leghasznosbnak Ítélsz, hazádnak szenteljed!" Magyarságodnak vond le összes gyakorlati következtetéseit a nemzet vérkeringésébe való beleilleszkedéstől a hazai productumok pártolásán át egészen a magyar népdal, népies szólások, szokások és tánc megbecsüléséig, ami természetesen a modern exótikus és nem egyszer erkölcstelen táncoktól való tartózkodást is jelent. Ha már ez is a tollam alá kívánkozott, hát bővebben is szólok erről a kérdésről. Ha egy Czibak Imre (a Fekete vőlegények egyik főhőse), egy Zrínyi Miklós gr. — Gvadányi József gr.-ról nem is szólva — egy mai táncmulatságot látna, szemérmes lénye egész fölháborodásával (tudod, Zrínyi még szerelmi verseit se tartotta a nyilvánosság elé valóknak!) vágna ezek közé a fehérbőrű néger-utánzók közé, kik a régi decens táncokat, melyekért egy fél világ csodálta és irigyelte a magyarságot, ezekért a félvilági ugra-bugrálásokért elcserélték. Ne tmoiidd erre azt, hogy halad a világ és Te nem akarsz lemaradni róla. A magyar ifjúságnak Trianon után rá kell eszmélnie az egész magyar ég és az egész magyar föld minden éltető eszméjére, minden konzerváló erejére az irodalmi, művészeti és mindennapi élet minden vonatkozásában. Utánozd egy szent Imre, Czibak Imre, Zrínyi Miklós gr. szemérmetességét, szent Erzsébet felebaráti szeretetét, IV. Béla újjáépítő akaraterejét, a végvári hősök kitartását és önfeláldozását, Mikes Kelemen hűségét, egy Batthyány—Strattmann lig. önzetlen szolgálatát, egy Szapáry Péternek az ellenséget térdre kény-