Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

tí nélkül, amelyek jobban megnyerték tetszésedet. Kezdőknek elsősorban verseket ajánlatos nagy számban tanulni, hogy a kiejtést a vers ritmusa is ellenőrizze és javítsa. A szavakat nemcsak ki kell keresni, hanem legalább egyszer le is kell írni. Ez a papirravetés már fél-tudást jelent legtöbbször. A szókiírás után következik egyes frázisok kiírása és betanulása, majd variálása. Mindez persze fennhangon történik, hogy a szó és mondat hangképe is megrögződjék az emlékezetben. Annyi megfelelő olvasmány van a német és francia tankönyvekben, hogv nem is kell más könyv után nézni, kivéve a társalgási könyveket (1. Kemény F.: Rendszeres és módszeres német—magyar beszédgyakorlatok; ugyancsak ő írt francia beszédgyakorlatokat is.) Ma már a latin és görög társalgás begyakorlására is vannak ilyesféle könyvek.. Diák-ember legjobban teszi, ha tanárának útmutatásai alapján tanul,, ha könyvre vannak utalva. Legjobb az illető nyelven állandóan beszélni. Akinek erre a családban alkalma van, azt ne mulassza el. Most talán játszva elsajátíthat egy nyugateurópai vagy hazai nemzetiségi nyelvet. Később csak sok pénzért és nagy fáradsággal. Szívleld rneg Rückert szavait: »Sprachkunde, lieber Freund, ist Grundlag allem Wissen: Ihrer sei zuerst und sei zuletzt beflissen!« A diák-„siesta." „Tantum eibi adhibendum est, ut reficiantur vires, non opprimantur

!" (Régi egészségi szabály.) „Úgy jóllaktam, hogy még.., Egyet nyújtózom és Aztán tied vagyok Imádott heverés 1" Petőfi: »Ebéd után« c. versének kezdő soraira bizonyára ráismeisz ebben az idézetben, Kedves Ifjú! Ha még alvást (és nem heverést) írt volna fiatal fővel a nagy költő, hát azt mondanám, hagyján. Azonban heverést ír, tehát tétlenkedést, és még hozzá fekvő helyzetben, étkezés után. Nem ajánlom Petőfi tanácsának a követését. A Te korodban az ebéd utáni alvásnak nincsen még jogosultsága. Sietek hozzátenni azt is, hogy a rómaiak tanácsa sem követhető: »Post coenam stabis aut mille passus meabis.« Az emésztés nem tesz ajánlatossá ilyenkor erősebb mozgást, viszont a lélek érdekei még ilyenkor sem engedik meg az unalmat, a tétlenséget, \az ördög párnáján való heverést (Pázmánynak az érzékiségről mondott prédikációjában megtalálod a megokolást.) Lelkikönyvek egytől-egyig óva intenek a heverészéstől. Még a forró Itália szülötte, Néri Szt. Fülöp is, noha az olaszoknál a délutáni »siesta« bevett szokás a déli hőség miatt, azt írja az ifjak számára írt emlékmondataiban: »Óvakodjatok a henyéléstől, leginkább pedig az evés utáni órákban, mert akkor az ördög hevesebb Kísértéseket támaszt.« Ha épen korai kelés és egy előrelátható kései lefekvés miatt tanácsos lepihenned, ne szokd meg a lefekvést, hanem ülj le egy kertiszékre és úgy szenderegj egy ideig, egy fa alatt. Ha lefeküdnél, főképen levetkőzés esetén, nehezedre is esnék a Morpheus karjai közül való kibor.takozás, de meg könnyen egy álomszuszék-vonást találnál ifjúkorodban a jellemedbe beleszőni, ami éppen nem volna kívánatos zsarnokság. Egy nagy fiúnak zeneszer, vagy rajztábla mellett, esetleg a 2*