Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932

79 ö. t., az önképzőkör ifjúsági elnöke. A beérkezett pályamunkák eredményéről beszámol: Triltsch Vilmos VIII. o. t. az Önképzőkör főjegyzője. 7. Abbt Ferenc: Dalra fel! Induló. Előadja a gimnázium énekkarai ifjúsági Segítő Egyesület, (dr. R. J.) Elnök: Sőtér János VIII. o. t. Főkönyvtáros: Ács-Sántha János VIII. o. t. Pénztáros: Kormos György VIII. o. t. Főjegyző: Huszka László VIII. o. t. Főellenőr: Sallay Imre VIII. o. t. Titkár: Szóiinger József VIII. o. t. Ruhatáros: Kiss István VIII. o. t. Aljegyző: Kruzslicz András VI. o. t. Segédellenőr: Pelle Pál VI. o tanuló. A tisztikar bonyolította le, vakációja egy részének feláldozásával a nagy forgalmat; 1195 drb. tankönyvnek a beszedését, átnézését a múlt tanév végén, úgyszintén a könyvek kiadását az év elején. Hogy ez a munka főképen a főkönyvtáros részéről mekkora áldozatkészséget jelent, azt csak az tudja értékelni, aki látja az egyre növekvő igénylések tömegét és a tanulók egy részének egyre fokozódó barbarizmusát a könyvekkel szemben. Egyesületünk közel százéves történetében a mostoha évek valószínűleg az első nehéz évekkel vetekszenek. A különbség azonban kétségtelen az, hog} az áldott emlékű alapítók szívük melegét át tudták sugároztatni az ifjúságra is, míg a XX. század szülöttei egyre kevesebb érdeklődést, megértést és kíméletet tanúsítanak egy ilyen elsőrendűnek mondható diákszociális intézmény iránt, mint aminő Segítő-Egyesületünk. A jobbmódú diákok nemcsak nem támogatják már, hanem igénybe is vennék, ha a vezetőség nem nézne utána, vájjon az ilyenek egy-egy meccsre nem szokták-e itt-ott egy könyvnek az árát költeni. A szegényebb ifjúságnak egy részéről, sajnos, szintén súlyos ítéletet kell mondani, mert egyáltalában nem törődik a kölcsön-könyvekkel. E helyről is megismételjük az egyik szülői értekezleten hangsúlyozott kérelmünket, hogy a szülők és a szülő-helyettesek ne resteljék a tanulók könyveinek az ellenőrzését a tanév folyamán. Ilyen ellenőrzés mellett könnyebb elejét venni egy visszaélésnek és elkerülhető az év végén konstatált rongálás érzékeny jóvátétele is. Egyesületünk működése a régi jó időkben nemcsak könyvek kölcsönadására szorítkozott, hanem ruhával és cipővel is ellátta a szegénysorsú tanulókat. Ma szó se lehet másról, mint tankönyv-segélyről. Az is csak a rendelkezésünkre álló szerény összeg erejéig. Sajnos, nemcsak köttetésre nem futja, hanem a könyvek árának teljes kifizetésére se kerülhetett sor. A Szent István-Társulat szegedi fiókjának e helyről külön is meg kell köszönnünk szíves türelmét. Egyesületünk főbevétele intézetünk segély-alapja, melyet intézetünk igazgatósága folyósít és a tanulóktól beszedett használati díjak. A pénztár állása a következő volt (1933. június 5-én): Bevétel: ! A segély-alapból A Szegedi Piarista Diákszövetségtől Használati díjakból Maradvány 1931—32. évről 600.— P 30.- „ 707.50 „ 5.82 „ Könyvek beszerzésére fordítottunk: összesen: 1343.32 P 1333.03 P-t így 1933—34-re készpénz marad 10.29 P