Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932

6 nézeti alapon létrejött fogalom cl, tehát a művészetben is mint ilyen testesül meg. De, hogy azzá legyen, fogalmi elemekből kell felépülnie (mintha a plátói idea-elmélet öntudatlan megvalósulását látnánk a művészetben.) Ez a fogalmi rendszer a faji mentalitásból származó szerkezeti rendszerrel s a faji érzés szülte szépségtörvénnyel és dinamikájával, komponáló és harmonizáló eljárásával együtt adja a görög szobor művészeti tartalmát és ezek megjelenítése az anyagban, a művészeti formát. Ha ezt így átgondoltuk, nemcsak azt értjük meg, hogy a görög szobor miért nem egy a természettel, hanem érthetővé válik a szobor formai megjelenésének a belső lényeggel való racionális kapcsolata is. Tehát bármennyi elemet vesz is át a görög szobrász a természetből, annak előbb fogalommá kell válnia s csak aztán illeszkedhetik be a görög szellem és érzés által megteremtett művészeti rendszerbe. Minél jobban ismeri meg a görög művész a természetet, annál sokoldalúbban alkalmazhatja azokat a jegyeket, amelyekkel a görög lélek az emberideált kialakította; ezért hasonlít a természethez s ezért szebb nála. Még akkor is, midőn később bizonyos világnézeti módosulások és idegen hatások kövekteztében a szoboralak szerkezeti egységei naturalisztikus részletekre bomlanak, megmarad a tektonikus rendszer, a matematikusan értelmezett arányrendszer, a beállítottság és komponáltság. Csupán fogalmi jellegéből veszít némileg, de értelmes és tiszta formalátás alakjában ez is tovább folytatódik (pl. a hellénisztikus kor Haldokló gallusa). Vagyis a világnézeti elem változhatik, de a faji jegyek megmaradnak. Ez magyarázza azt is, hogy miért érzünk nagvobb rokonságot az archaisztikus görög szobor és a görög művészet fénykorából származó műalkotás között, mintha ugyanazt a tökéletes megjelenésű görög szobrot mondjuk a renaissance vagy a klasszicizmus akármelyik alkotásával hasonlítjuk össze. A két előbbiben az ugyanazon formáló erők által létrehozott művészeti tartalmat és formát látjuk, csak az egyikben kevesebb, a másikban több a természetből átvett elem; az utóbbiak ellenben más más formáló erők által létrejött művészeti alkotások. Az egyes alakról térjünk át a kompozícióra. Az építő szellem itt is tovább folytatódik, sőt folytatódnia kell. A fogalmi elemekből felépített fogalmi alak nein eredményezhet természeti csoportot, hanem a saját lényegéből következő törvényszerűség alapján képezhet kompozíciót. Ezért a tengely, az egyensúlyozott tömegelosztás, a ritmus, a vonalvezetés, mint szerkesztési elemek, fontosságban felette állanak a cselekmény, vagv más külső, igazságok kifejezésének. Az aeginai Aphaiatemplom elesett harcosa elsősorban a timpanon szögletébe illeszkedik bele, egy másik alak a tengelyébe. A Laokoon-csoport vonalritmusa, vagy a főalak tengelyszerű beállítása, fejének inkább szép, mint kifejező elhajlítása, a kompozíció zártsága a fontosabb törekvés, amellyel szemben másodrendű probléma a fájdalom kifejezése. A Sándor-koporsó vagy a pergamoni oltár frize tömegmozgást ábrázol. A világnézeti változás érezteti hatását a témában és a felfogásban. Az ember mái nem a dolgok mértéke, hanem része a környezetnek, a harmónia és nyugalom helyét a mozgalmasság és kolosszálitás foglalja el, de itt is érvényesül a görög faji érzés és mentalitás, midőn ebben a mozgó tömegben rendet teremt. Az alakok mozgásának ellentétessége 'és párhuzamossága, helyüknek és méretüknek pontos kitervezettsége, metsződéseik és kapcsolódásaik létrehozzák azt az egész tömeget átfogó