Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

8 kuló levegő melegebb, mint a sűrűsödő. Ezt azonban Anaximenes egy mindenki által bármikor elvégezhető kísérlettel bizonyította: lia nyitoti szájjal leheljük ki a levegőt, akkor ritkább és melegebb, ha pedig kis nyílást hagyunk a szánkon, akkor hidegebb lesz a leheletünk. Természetes, hogy ez a megfigyelés teljesen hibás: Anaximenes azonban azt a következtetést vonta le belőle, hogy a hideg és a meleg nem különböző anyagok, hanem ugyanannak az anyagnak különböző állapotai, amelyek bármilyen anyagon megjelenhetnek. Ez pedig a modern természettudománynak is egyik alapvető megállapítása. Az egész irányzatot, különösen annak későbbi fázisait materializmus névvel is szokás jelölni, amely szóhoz bizonyos odiózus kísérő képzetek csatlakoznak. Nem szabad azonban az antik materializmust a tizennyolcadik századból származó szempontok alá foglalni. Igaz ugyan, hogy már 1 halest, a miletosi iskola megalapítóját, azután meg Anaxagorast és főként Demokritost már az ókorban is istentelenséggel vádolták. Az ő istentelenségiik azonban az állam és a mythos istenei ellen irányult. Működésük bátor és minden következménnyel számoló keresése volt az igazságnak és irányzatuk Demokritosnál vállalkozni mert egy az antik viszonyoknak megfelelően minden ismert jelenségre kiterjedő, immanens ellentmondásoktól ment, pozitív bizonyítékokkal alátámasztott rendszer fölállítására. Demokritos alapgondolata az, hogy minden létező dolog kis részekből, atomokból áll, amelyek hordozói az összes érzékelhető anyagi tulajdonságoknak, amelyekre csak a mechanika törvényei érvényesek és amelyeken kívül semmi sincs. Rendszerének tárgyalása kívül esik témánk körén, az egész irányzat gondolkodásmódjára nézve a primitívebb anaximeiiesi gondolatok tárgyalása sokkal jellemzőbb példát nyújtottAz antik „materializmus", amely 1 haless re! kezdődött és Demokrí tosban érte el a csúcspontját, győzelmesen vívta meg harcát a mvthologiával és végérvényesen megdöntötte az olyn>pusi istenek tró íját. ISeni volí ilyen könnyű azonban az a második küzdelme, amelye", az idealizmussal szemben vívott, amelynek legkimagaslóbb alakja az antik világnak és talán az egész emberiségnek legnagyobb gondolkodója, Platen volt. Az idealizmus kialakulása és ismertetése nem ide tartozik. Alapgondolata az, hogy az empírián kívül álló gondolattartalmaknak, különösen a célgondolatnak kíván formáló, kialakító erőt biztosítani a világról való felfogásunkban, természetesen nem a mythos naiv, perszonifikáló módján, hanem a most már jogaiba lépett ész bizonyító erejének felhasználásával. Az antik kornak nagy egyeztetője, Aristoteles, aki teljesen a biológiai fogalomalkotás hatása alatt áll, sem tudta gondolatvilágába beleilleszteni Demokritos felfogását és voltaképpen az ő kritikája volt az, amely a kezdődő antik természettudományt csírájában elfojtotta úgy, hogy ezek a gondolatok csak az aristotelizmus tekintélyének hanyatlásakor tudtak ismét fejlődésnek indulni. Azóta is a ter-