Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

31 a következő generációkban is megtartsák s az, aki az iskolát ebben a munkájában bárminő módon is befolyásolni és korlátozni akarja, nemcsak gyermekének árt, de öntudatlanul is osztályának bukását készíti elő s válság felé viszi az egész nemzet életét. Mi, szülők, akik bizalommal adtuk áf legféltettebb kincsünket: nevünk örököseit, kikben halálunk után is élni és hatni fogunk, ennek az iskolának, most a tanév végén, tíz hónap fáradságos munkáján végig tekintve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a gimnázium, a rend nemes hagyományait követve,, milyen ideálisan fogta fel és teljesítette hivatását. Mérjük le gyermekeink értelmi és erkölcsi erőinek egy évi gyarapodását — ez az egyetlen helyes értékmérő — s akkor látni lógjuk, hogy ez az iskola miliő új ériékeket termelt nemcsak az illetők saját gazdagodására, hanem az egész nemzet munkaerejének fokozására is. E munka eredménye természetesen nem minden gyermeknél egyenlő, mert nem egyenlők az erők kifejlesztésének előfeltételei. De ezért nem lehet szemrehányás; szemrehányás csak azért lehetne, ha a szülei ház a helyett, hogy megkönnyítené, megnehezítette volna az iskola munkáját s könnyelmű rövidlátással maga akadályozta volna meg az erők maximális kifejtésének lehetőségét. Vagyunk itt szülők, kiknek gyermeke a tanév befejezésével végleg elhagyja ez iskola padjait. Gondoljunk csak vissza arra a naiv kis fiúra, aki 8 évvel ezelőtt félelemmel teli lépte át ennek az iskolának küszöbéi s nézzük azt a fiatal embert, aki testi, lelki és erkölcsi erőinek tudatában bátran és büszkén lép ki az életbe, hogy annak most sokszorosan nehéz viszonyai közt is megvívja a maga harcát, Mi sors vár reájuk? Ez a legnagyobb és legtépőbb kérdés, mely a szülői sziveket eltölti. A jövő bizonytalan, de az bizonyos, hogy ez az iskola mindent elkövetett, hogy felvértezze őket a rájuk váró nehéz küzdelemre. Az az erő, melyet e falak közt szereztek, nemcsak munkára fogja őket képesíteni, hanem ci rájuk szabott sorsnak keresztyéni alázattal való elviselésére, az esetleges nélkülözésekre és szenvedésekre is, mert ezek cl hordozására is erő kell s ez az erő ma a nemzet jövője szempontjából talán mindennél nagyobb értéket képvisel. Ezért van teli szivünk hálával és köszönettel ez iránt az iskola s annak nagyérdemű tanári kara iránt. A lefolyt évek alatt egy szoros lelki kötelék szövődött a szülői ház és az iskola közt, ha talán testileg alig állt is egymással szemtőiszembe a szülő és tanár s alig váltottak egymással néhány szót. De a gyermek révén ennek az iskolának a lelke ott élt állandóan a szülők közelében. Hányszor nyilatkozott meg egymás közötti életünkben egyegy érzés és egy-egy gondolat, mely ez iskola lelkének darabja volt. Az iskola lelke megmarad továbbra is köztünk; nemcsak a volt tanítványok, hanem a mi életünkben is állandóan ható tényező lesz mind-