Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931
29 mely a hatalmi fölényt a győzők számára örökre biztosítja. A békediktál ura lehetetlenné teszi Csonkamagyarországra nézve a gazdaság' megerősödést és a katonai erő-kifejtést. Lakosságának száma lényegesen kisebb az őt környező kisentente-államok lakosságánál, tehát kevesebb a munkás kéz és kevesebb a gondolkozó emberi fő. De annak lehetőségét nem tudta elvenni tőlünk Trianon, hogy ennek a kevés embernek a munkaerejét értelmi és erkölcsi értékük fokozásával növeljük s ezekkel az értelmi és erkölcsi erőkkel egyenlítsük ki azt az erőbeli differenciát, melyet a gonoszul kitervelt és kegyetlenül végrehajtott rendelkezések a mi hátrányunkra teremteni akartak. Szerencsés politikai konstellációk jobbra fordíthatják egy gyenge nemzet sorsát is, de csak annak a nemzetnek a jövője van biztosítva, mely saját erejére támaszkodik s csak az a győzelem tartós, melyei nem az erőviszonyoknak idegen segítséggel és álnok diplomáciával előidézett pillanatnyi eltolódása hozott létre, hanem amely a nemzet saját erejének becsületes gyümölcse. Trianon után a nemzeti erő fokozásának egyetlen szabad, idegen nemzetek kegyétől nem tüggő, de viszont idegen nemzetek által nem is korlátozható területe van: az értelmi és erkölcsi erők fokozása. Ez az egyetlen út, mely a nemzet feltámadásához vezet. Ezért van az iskolák munkájának a mai magyarság életében minden más tényezőt felülmúló jelentősége. Kétségkívül nagyon fontos kérdés ipari termelésünk jövő sorsa, még fontosabb az a válság, mely mezőgazdasági termelésünket fojtogatja, de a nagy, egyetemes jelentőségű probléma az a termelés, melyet az iskola végez: a munkaerő termelése. Ez a cél nemcsak a nemzet, hanem az egyes ember szempontjából is. Milyen helytelen úton járnak azok a szülők, kik saját gyermekük jövőjét a nemzet jövőjétől függetlenül képzelik el s annak érdekeivel ellentétesen akarják megoldani. Jöjjünk végre tisztába azzal, hogy sem saját magunk, sem utódaink boldogságát nem lehet egy szerencsétlen és boldogtalan nemzet kebelében biztosítani. Mi szerves alkotó részei vagyunk ennek a nemzetnek s mi lehet a sorsa a test bármelyik szervének — akármilyen egészséges legyen is az különben —, ha maga a test végzetesen beteg. Saját gyermekeink jövőjét is csak egy úton lehet biztosítani, ha azzal a maximális munkaerővel ruházzuk fel őket, melyet Isten által adott képességeik bennük kifejleszteni megengednek. A háború előtti évtizedek csendes boldogságában úgy képzeltük, hogy a gyermek sorsát biztosítja a jól-rosszul megszerzett diploma, melynek alapján egy nyugodt közhivatalban holta-napjáig tisztességes fizetést és nyugdíjat fog kapni. Ma a diploma — sajnos — akkor sem jelent biztos kenyeret, ha mögötte megfelelő munkaerő és munkaképesség áll. És mit ér a diploma ma ezek nélkiil a képességek nélkül?
