Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931
23 az „általános műveltség" közlése és ezzel a felsőbb tanulmányokra való előkészítés feladata. Ennek a feladatnak kétféle megoldása — helyesebben a megoldásnak kétféle iránya van. Az egyik egy többékevésbbé encyklopaedikus tanítási programm megvalósítása, amely nagyon sokszor vonja a középiskolára egyrészt a túlterhelésnek, másrészt az elmeriilés hiányának a vádját, de ami még mindig jobb megoldás annál, mintha tíz éves korban kezdődő szakoktatást és — ami ezzel egyértelmű — korai definitív pályaválasztást követelnénk. A másik irány a nevelő iskola modern jelszava, amely az „életre" való előkészítést, az akarat és jellem nevelésének etikai programmját, a £wv 7toXiu xó v -nak, az emberiség kultúrprogrammját megvalósító szubjektumnak a kialakítását állítja az iskolai munka előterébe, illetőleg ennek a tevékenységnek a prioritását hangsúlyozza a merő tanítási programmal szemben. Szokás régi és új iskoláról is beszélni aszerint, hogy az első vagy második megoldás valósul-e meg. Nem vállalkozhatunk itt ennek a vitának az eldöntésére annál is kevésbbé, mert voltaképen mindkét irányzat magában véve egyoldalú túlzás és a középiskolai üzemnek épen az a speciális nehézsége, hogy valamiképen mindkét igénynek eleget kell tennie. A középiskolának minden felsőbb stúdiumhoz kell bevezetést szolgáltatnia gyakorlati okok miatt is, épen ezért nem mondhat le egy bizonyos polymathiának az igényéről — az anyag és a „tantárgyak" kiválasztásánál azonban természetszerűen nem a tudományos teljességnek, hanem a tudományos típusok teljességének kell irányadónak lennie. A nevelés etikai programmját pedig nein külön „órákon", hanem a speciális iskolai munkának, tehát a „tantárgyaknak" keretein belül kell elsősorban megvalósítania. Ezért az iskolában a tantárgyak „nevelő értéke" is igen jelentős szempont, sőt épen ez biztosítja a középiskolai oktatás egységes szellemét. Az exakt tudományok a modern középiskolában rövid idő alatt jelentős szerephez jutottak, ami összefügg ezeknek a diszciplínáknak a tudományok hierarchiájában és a modern műveltségben elfoglalt helyével. De épen az exakt kutatás területének és módszereinek a többiektől való lényeges különbözősége egyre jobban veszélyezteti a középiskolai oktatás egységét és a középiskolában adott műveltség homogeneitását. Ezt bizonyítja különben az a folyamat is, hogy ma már a középiskolák humanista és reális típusokra tagozódnak aszerint, hogy a műveltségnek melyik típusát veszik inkább alapul. Ha ez a specializálódás gyakorlati szempontból elkerülhetetlen is, még mindig megoldásra vár az a feladat, hogy ez a kétfajta műveltség (amelyet különben mindegyik típus közöl) a középiskolán belül valamiképen közös nevezőre hozassék — tehát hogy az exakt gondolkodásra való nevelés a humanista gimnázium nevelési programmjában se legyen anorganikus, a többi „tananyaggal" össze nem függő, megemésztetlcn tömeg. Ez végső elemzésben a modern pedagógiában annyira hangozta-
