Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

17 a tapasztalai világában az okság elve érvényes, az legalább is egy egészen általános hipotézis, amely nélkül exakt kutatás nem lehetséges. Hogy azután a természeti törvény és az okság elve objektív valóság-e, vagy nem, azt filozófiai meggondolások vannak hivatva edönteni, amelyek bármilyen eredménnyel végződjenek is, az empirikus kutatás eredménveit nem befolyásolhatják — legfeljebb filozófiai szempontból adhatnak nekik más értelmezést. Más szóval: indukcióval sohasem lehet bebizonyítani azt, hogy oan természeti törvény, hanem hogy egy konkrét esetben hogyan szól az, amit más elnevezés híján természeti törvénynek nevezünk. Épen azért az indukció lényegének teljes félreismerése az, hogy az indukció >ok speciális esetből következtet az általános törvényre. Ahhoz, hogy indukció segítségével megállapíthassunk egy általános tételt, egyetlen egy eset megvizsgálása is elegendő. Amikor Faraday az áramnak az elektrolytekrc való hatását vizsgálni kezdte, már abban a meggyőződésben volt, hogy ilyen hatásnak kell léteznie és amikor észrevette, hogy ez hatás az elektrolyt kémiai bomlása, egészen bizonyosra kellett vennie, hogy a bomlási termékek mennyisége az áram intenzitásától és az elektrolyt chémiai tulajdonságaitól fog függni. Az egyes kísérletek célja ezután már csak az, hogy megállapítsa az elektrochémiai aequivalensnek nevezett számot, amely például az ezüstre nézve 0.001181. Ezt a számot pedig egy méréshői is meg lehet állapítani. Hogy a gyakorlatban mégis nem egy, hanem esetleg néhány száz mérést is szoktak ilyen esetekben végezni, annak nem az az oka, mintha ezzel nagyobb bizonyosságot lehetne szerezni, hogy valóban ezüstöt kapunk-e a kathódon, hanem az, hogy a mérőeszközök pontatlanságát és a mérésnél elkövetett szubjektív hibákat a lehetőség szerint kiküszöböljük. Egészen bizonyos ugyanis, hogy ha például a kilencvennyolcadik mérésnél nem tapasztalnánk, a kathódon súlynövekedést, azt annak tulajdonitanók, hogy a berendezésben van a hiba, semmi esetre sem fogunk arra gondolni, hogy a természeti törvény változott meg — még akkor sem, ha esetleg szkeptikus filozófiai álláspontunknak megfelelően a természeti törvényt csak egyszerűen statisztikai valószínűségnek tartjuk. Amit az exakt fogalomalkotásról elmondottunk, az elsősorban a természettudományokra vonatkozott. A matematikának, minden exakt tudomány prototípusának a fogalomalkotásról szólva, a mennyiség és tér fogalmainak az analízisét kellett volna elvégeznünk. Ez az analízis maga azonban nem tartozik a matematikába épen úgy, mint természeti törvény fogalma nem tartozik a természettudományok problémái közé. A matematikának csak tárgya a mennyiség épen úgy. mint a természettudományoké a természet, és azok az aviomák, amelyeket a matematikában a mennyiségről fel szokás állítani, a matematikus számára csak annyiban bírnak logikai értékkel, amennyiben konstrukcióit ezekre építi rá. Ez természetesen fölmenti a matematikust attól, hogy