Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1930

46 csonyi összejövetelünkre is csak a cserkész-szülőket hívtuk meg. Cserkészeink közül 6-an résztvettek húsvétkor a budapesti cserkészparkban rendezett örsvezetői táborban. Az örsvezetői tábor élményeinek és tapasztalatainak leírására kiírt pályázaton az első díjat Straub Ferenc, a második díjat Magyarka Ferenc nyerte. Nyári nagytáborunk Nagymaroson volt Erczbrucker Aladár kegyesrendi tanár vezetésével, aki az elfoglalt parancsnokot helyettesítette. Cserkészeink közül mindig voltak olyanok, akik a gyakorlati cserkészmunkánkban elsőrangú képzettségről tettek tanúságot. Azért az 1928/29-es iskolai évben az örsvezetői táborban csapatunkból négyen, mint kiképzők szerepeltek. Nagy táborunk Somlóváron, Erdődy gróf úr birtokán volt, ahol Mikes püspök úr is meglátogatott. A fiúk közül az angliai nemzetközi jamboreen a versenycsapatban Lehoczky Károly, Kiss Gyula, Kneffel Pál és Straub Ferenc vettek részt, a kisérő csapatban pedig Buócz Elemér. Az 1929,'30-as év kiemelkedőbb mozzanata, hogy cserkészeink közül többen résztvettek a karácsonyi szünetben Budapesten rendezett országos sítáborban. A húsvéti örsvezetői táborban pedig öten, mint kiképzők képviselik a csapatot. Nagytáborunkat a Bodnár völgyében tartottuk, ahol Tihanyi Béla dr. igazgató úr is meglátogatott. 1930. szeptemberében új parancsnokot kap a csapat, Papp Elemér piarista tanár személyében. A munka erősen megcsappant létszámmal nehézkesen indult. A személyi változások mindig bizonyos feszességet visznek a csapat életébe s idő kell, míg lassan-lassan megismeri egymást parancsnok és cserkész. Mindjárt az első hónapban felvetődött a gondolat, hogy fennállásunk 10 éves évfordulóját megünnepeljük. Sok tervezés és készülődés után 1931. május 24-én cserkészegyszerűséggel megtartottuk jubileumi ünnepünket, melyen a tábori életet mutattuk be. Ünnepélyünkön megjelent Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök úr őnagyméltósága is. Erre az alkalomra emlékkönyvet is adtunk ki, melyben Magyarka Ferenc megírta csapatunk történetét (az itt közölt rövid csapattörténet a jubileumi könyvünkben megjelentnek vázlatos kivonata). S most, midőn fennállásunk első határkövénél megállunk s visszapillantunk a megtett útra, a hála tölti be lelkünket és szivünket. Hála és hódolat elsősorban a Mindenhatónak azért, hogy 10 éven át vezérelt bennünket, s jóban, rosszban el nem hagyott. Adott vezetőket, adott fiatal fogékony lelkeket. Adott munkát, gyötrődést, gondot, de adott erőt, kitartást s munkából, gyötrődésből, gondból fakasztott örömet is. Adott összetartó erőt, mely a kitűzött cél felé lendített bennünket. Őrködött felettünk, hogy saját gyengeségünk és állhatatlanságunk, a megnemértés, a rosszakarat le ne térítsen az útról, melyen elindultunk. Te Deum laudamus! Köszönet és hálával tartozunk azoknak is, akik munkánkat nem nézték közömbös lélekkel, hanem megértették törekvésünket. Fiúi hálával