Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1928

8 vetített képekben megszemlélték, és megkapták a 14 ívoldalra terjedő útitervet. Május 21-én reggel 6 órakor keltünk útra. Alpáron volt első megállásunk, ahol a templom körüli dombról, a régi földvár maradványairól szemléltük a szép kilátást nyújtó vidéket. Szolnokra délben érkeztünk, itt séta közben megnéztük a hősök emlékművét, Damjanich lovasszobrát s az új fürdő környékét. A kitűnő jászsági úton úgy roboghattunk, hogy öt óra után a szépen fejlődő Agrár-telep mellett, Miskolc árnyas utcáján, a Csabai kapun át szállóhelyünkre a „Grand hotel'-hoz érkeztünk. Az esti órákban gyönyörködve szemléltük az Avasról a Szinva völgyét s benne a nagyforgalmú várost. Május 22-én délelőtt az Állami Vas- Acél és Gépgyárban tettünk látogatást; a vas olvasztót, a régi és új hengerműveket és a Martin-kemencéket mutatták meg. Diósgyőr községben ebédeltünk s megnéztük a várromot és a keveset ígérő fürdőt; a 600 éves mogyorófa, még utoljára sarjadt néhány ágától szomorúan búcsúztunk. A délután folyamén Lillafüred és a Hámori tó nagyszerű panorámáját élveztük. Május 23-án Miskolcnak búcsút mondva Sajószentpéteren a kora reggeli órákban megismertük az üvegfújás technikáját a „Hazai mechanikai palackgyár"-ban. Majd a Boldva völgyén át Szendrő után, a Jolsva völgyébe érkezett autóbuszunk. A merészen emelkedő jolsvafői szerpentinen szerencsésen felkapaszkodva az aggteleki Baradla új ágénak bejárójához jutottunk. A jóleső tizórai elfogyasztása után a barlang megtekintése következett. Kirándulásunk legtávolabbi por.tja és legérdekesebb része volt ez. Emlékezetes marad örökre a fiúk előtt nemcsak a barlang nagysága és nagyszerű cseppkőképződményeinek sokasága, hanem útjainak járhatatlansága és szégyenletes kivilágítási módja is. Aggtelekről tovább folytatva utunkat, olt ahol az út a trianoni határkőnél élesen megtörik s folytatását a gyom mér belepte, egy pillanatra megálltunk, hogy elszoruló szivünk fájdalmát a „Nemzeti hiszekegy* eléneklésével fejezzük ki . . . Az esti órákban érkeztünk Ózdra, ahol a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. figyelmes előzékenységét élvezhettük, amelyért ezúton is köszönetet mondunk úgy az igazgatóságnak, mint Hoós Ferenc dr. igazgatósági titkár és Czangár Lajos gyártelepi tanító úrnak. Május 24-én a gyártelep sok érdekessége, nagy dimenziója és erősen lüktető élete hagyott hátra maradandó és mély benyomásokat szemlélődő lelkünkben. Május 25-én korán reggel keltünk útra, s az Eger patak vadregényes völgyéből élveztük a Bükk-erdős hegyoldalainak megragadó nagyszerűségét részint Pallavicini Alfonz Károly őrgróf úr vadaskertjében Szilvásváradon, részint az egykori apátsági templom mellől Bélapátfalván, valamint a szarvaskői várrom környékén. Egy óra volt, midőn a csinos fekvésű Eger történelmi múltú falai között dudált autóbuszunk. Itt dr. Bárány László reáliskolai tanár volt kedves szavú mentorunk, akinek előzékeny figyelmét ezúton is köszönjük. A történelmi levegő, a barokk korszak emlékei s a város kies fekvésén kívül „Bárány Pista szülőhelye" a versenyuszoda, annál is erősebb nyomott hagyott