Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927
16 rettenthetellen lélekkel folytatlak : a történelemben az ember és a nemzetek örök dicsőségét fogják képezni ezek a szörnyű küzdelmek, mert ezek a teljesítmények voltak talán a legnagyobb erőkifejtések, amelyeket az emberi akarat, elszánás, bátorság és lemondás, leleményesség felmutatni tud. Küzdelmükkel azonban az eredményt ki nem csikarhatták. Nem katonáik bátorsága törött meg; azok megingathatatlan bátorsággal álltak meg a kölelességteljesítés azon fokán, ahová a haza őket állította s a fegyver meg nem remegett kezükben a legmostohább körülmények között sem. Földalatti aknamunkára, nemzetünk titkos ellenségeinek aljas kihasználására, a fegyver letevés esetén a népeknek előnyös békél hazudó csábításokra volt szüksége a világlörlénelem legnagyobb államszövetségének, hogy a kicsúfolt, lekicsinyelt, megrágalmazott központi hatalmak kezéből a győzelem vérrel festett koszorúját kivehesse. De a központi halalmak léiért folytatott küzdelmeinek emlékét az idő elhomályosítani nem, hanem csak nagyobbítani fogja. Beszélni fognak azok az unokáknak, a késő utódoknak nagy erényekről, nagy szenvedésekről, nagy lemondásokról, szörnyű áldozatokról, amelyeket a haza megmentéseért ez a nemzedék még sem hozott meg hiába, mert nagy erkölcserőtartaléka, útmutató példája, okulása lesz az a késői nemzedékeknek, amelyeknek meg lesz egykor az elődök szenvedései árán lehetőségük a cselekvésre, kilátásuk a győzelemre, s a kötelességérzet ellenállhatatlan erővel fogja terelni őket az elesetlek millióival szemben az elégtételadásra. 2. A béke. A küzdelem folyama alatt az entente államférfíai sűrűn hangoztatták, hogy ők a porosz militarizmus és a Hohenzellernek imperializmusa ellen küzdenek, de a német néppel mindenkor készek méltányos békére lépni. Aversaillesi és trianoni békének kellett jönni, hogy megmutassák, hogy ez a kijelentés az őszinteség látszatába öltöztetelt csapda volt azon célzattal, hogy éket verjen a német császári hatalom és a nemzet közé s fegyvert adjon azoknak a kezébe, akik II. Vilmosban és a hadsereg vezetőségében keresték a béke egyedüli és kizárólagos akadályait s lápot adni azoknak a reménységeknek, amelyek elég naivak voltak elhinni, hogy a császár eltávolítása, vagy lemondása esetén az entente szívesen állna szóba a német nemzet igazi képviselőivel, hogy méltányos békével vessenek véget a céltalan öldöklésnek. Hogy ez az álnok igéret a szocialisták háborúellenes agitációjának milyen tápot adott s a német harckészséget menynyire gyengítette, arra Vilmos császár is kiterjeszkedik Emlékirataiban. Mikor ez az esemény megtörtént s a német császár lemondott s a német haza területéről eltávozott, a rideg valóság hátborzongató szörnyűséggel mutatta meg a versaillesi békepontokban, hogy a háború valójában a német nép, a német haza, a német föld ellen folyt, épúgy, mint folyí I. Ferenc, a 30 éves háború, XIV. Lajos és Napoleon idejében 1); a l) Bryce : A római szent birodalom.
