Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

9 az ország egységét Buda elfoglalásával s az ország közepének behódol­tatásával és bár a nyugati hatalmak tényleges segítséget nem adtak élet-halál harcát vívó nemzetünknek, de Európa rokonszenve velünk volt, amelynek előbb-utóbb tényleges segítségben kellett megnyilatkozni. Ma a nyugati hatalmaknak a világtörténelemben szinte példátlan erős szövet­sége tépte szét hazánkat s tetle nemzetközi szerződések útján nemzetünk esküdt ellenségeinek tulajdonává s sajtójuk legnagyobb része egészen napjainkig a civilizáció vívmányának s az emberi haladás egy hatalmas lépésének tekinti a trianoni országrablást. Akkor uralkodóházunk volt a honfiúi reménység leghatalmasabb záloga. A trón körül csoportosult magyarság meg volt győződve, hogy a Habsburg-ház, amint a külpolitikai helyzet kedvezőbbre fordul, összeméri fegyverét az ozmán világhatalommal. Történelmi tény, hogy a franciák által — érthető célból — a végletekig szított 30 éves vallásháború és XIV. Lajos Németország ellen intézett hódító hadjáratai voltak azok a leküzdhetetlen akadályok, amelyek az uralkodóházat a törökkel való leszámolásban hátráltatták. Ma minden jog és igazság arculcsapásával, erőszakkal távolították el koronás királyunkat országa területéről s a szerencsétlen nemzettel, hogy a megalázás és gyötrelem pohara színig leljék, meghozatták a trónfosztó törvényt nem azért, hogy a Habsburgokat megbüntessék, mert hiszen a boldogtalan IV. Károlyt a legnagyobb hypokrizissel sem lehet a háborúért felelőssé tenni, de azért, hogy országunkat ezzel is gyengítsék, az országban a belvillongásoknak új forrását nyissák meg, az elhódított részek összetartozásának egyik leg­erősebb sarkkövét semmisítsék meg, s igy azokat a maguk számára mindörökre biztosítsák s a magyar nemzetnek »Szélvész közt habozó bujdosó bárkáját" iránytű nélkül taszítsák ki a végtelen tengerre. 3 milliónyi magyar testvérünk, a velünk évszázados közösségben jóban­rosszban együtt élő német, tót és ruthén testvéreinknek a magyar hazától megkérdezésük nélkül, minden Isteni és emberi jog lábbal tiprásával történt elszakításába, kegyetlen elnyomásába, nemzetiségének, vallásának kegyetlen üldözésébe bele nem nyugodhatunk, ha nemzet akarunk maradni s számot tartunk a művelt népek s az utókor becsülésére és tiszteletére. A magyar irredentizmus lényege és célja azt követeli tőlünk, hogy a nevében egységbe foglalt eszméknek, törekvéseknek és céloknak önzet­len, fáradhatatlan, fanatikus hívei, terjesztői, apostolai legyünk, hogy minden erőnket, összeköttetésünket, ékesszólásunkat, nélkülözhető anyagi eszközeinket az irredentizmus szolgálatába bocsássuk azzal a célzattal, hogy öntudatos, meggyőződéses hívévé, katonájává tegyük a gyengéket, a habozókat, a kételkedőket s — ami a legnehezebb — a cinikusokat, hogy az igazság egyszerű de ellenállhatatlan fegyvereivel: okokkal, lényekkel, az élet és a történelem nyújtotta bőséges adatok felsorakoz­tatásával gyüjtsünk egy táborba minden magyar embert, mert hiszen az

Next

/
Oldalképek
Tartalom