Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

Hám Antal dr, | (1865—1927.) J Húsvét ulán testi-lelki frisseségben látogatta rendünk főnöke intézetünk osztályait, június 19-én még gyönyörködött a budapesti gimnáziumunk záróünnepelyének lélekemelő műsorában, 20-án, mikor az ifjúság a templomba ment, már halva találták. Lelkében még égett az alkotás vágya, de napirendje első pontját, az Ur oltára elé való járulást már nem érte meg. Az lntroibo ad altare Dei magasztos igéit már az Úr zsámolya előtt rebegte el. Szeretnők hinni, hogy ami tökéletlenség és földi szenny tapadt hozzá, azt kipótolta azoknak az ifjú szenteknek szennytelen himnusza, akiknek életét követendő példa gyanánt annyi szeretettel állította a magyar ifjúság elé Hám Antalt intézetünk nemcsak azért mondhatta a magáénak, mert 1923 őszétől fogva főnöke volt a magyar kegyes-tanítórendnek, hanem azért is, mert neveltje volt jó kétszázéves intézetünknek. A Csongrád— mindszenti tanító fia a mi régi szegedi iskolánknak volt éveken át az árvíz évét leszámítva, hatodikos koráig jeles tanítványa- Itt szívta magába azt az idealizmust, mely új köntösben is mindig a régi igazságot hirdeti; „Legyetek tökéielesek, mint a ti mennyei atyátok is tökéletes!" Amit Szegeden lelkes piaristák szíve fogékony talajába vetettek, azt jó magisztere, rendünk egyik nesztora, Vári Gellért és mások folytatták, hogy azután a céltuda-