Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1924

16 szerelete köteleznek minket erre, a szeretet pedig nem sugallhat mást, mint a ti javatokat. Büszkén nézek az én kedves cserkész-fiaimra, akikben az intézet mai nevelési rendszerének reprezentatív csapatát látom. Rátok gondolva megnyugszik a lelkem abban a tudatban, hogy lesz még egyszer ünnep a világon, mert van gyümölcs a fán! Köszönöm kedves fiaim a mai nap sok örömét! Meghatott lélekkel mondok köszönetet szeretett volt tanítványaimnak. Az a viszony, amely miközöttünk az évek során kifejlődött, a lelkek összeolvadása a szeretetben. Ez a szeretet idők multával nemhogy csökkent volna, de állandóan fokozódott: mert Ti az intézetből való távozás után engem még erősebb láncokkai kötöttetek magatokhoz. Hálás köszönet érte! Hogy Ti a középiskola három legfőbb tárgyát : a vallásosságot, a hazafiságot és kötelességtudást az iskolában jó! megtanultátok, bizonyítják ezek az aranybetűs emléktáblák; akiket pedig a jó Isten kegyelme sértetlenül hazasegített a vérzivatarból, azok itthon vallásunk, édes magyar hazánk, a magyar társadalom oszlopos tagjai vagytok, akikre tisztelettel tekint mindenki, én pedig büszkén, mint olyanokra, akik az intézet nevelési rendszerének diadalmas sikerét reprezentáljátok. Isten áldása legyen rajtatok és családjaitokon! Találjatok annyi örömet gyermekeitekben, mint én találtam bennetek ! Ismételt hálás köszönetet mondok a sok üdvözlésért és jókívánatokért, hivatkozva már megtett fogadalmamra, hogy amit eddig meg nem érdemelhettem, azt a jövőben megérdemelni minden erőmmel rajta leszek. Dr. Belle Ferenc hegedűművész úr, volt tanítvány, és Fichtner Sándor karnagy úr gyönyörködtető zeneszámai és a Szózat eléneklése után a közönség egy szépen sikerült kulturünnep emlékeivel gazdagon távozott az ünnepség helyéről. K I.