Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1922

I. Az intézet elnevezése. A nm. vall. és közokt. miniszter úr a magyar középiskolákat történelmünk és irodalmunk dicső nagyjairól nevezte el, hogy a magyar ifjúság a lelki kapcsolatot megérezve -azok példáján nevelődjék és a múltból erőt merítve tanuljon lelkesen küzdeni a jobb jövőért. Jelen iskolai évtől kezdve a mi intézetünk Dugonics András nevét viseli, hogy ifjúságunkat lelkesítsék azok az eszmék, amelyeknek különös szolgálatára szentelte életét. Dugonics András szülővárosában, Szegeden végezte tanulmányait s mint piarista tanár több középiskolában tanított, majd a nagyszombati egyetemen a mathematikai tudományokat adta elő A magyaros írók között a régi magyar költészet hagyományaihoz ragaszkodó lélekkel a verses és prózai elbeszélést művelte átdolgozásokkal s 1788-ban megírta legnépszerűbb művét, Etelkát, mellyel elvarázsolta a közönséget s országos hírt szerzett nevének. Irodalmunknak ezen első magyar regénye nem eszthétikai szempontokból volt értékes, hanem hazafias érzés, az érdeklődés felkeltése és gyönyörködtető hatása miatt, mert az eddig elterjedt idegen történetek helyett a honfoglaló magyarság glóriás világába vezet. Magyar tárgy, magyar föld, magyar személyzet, élénk színekkel rajzolt magyar élet- erkölcsi diadaltól sugárzó érzelmes szép történet szerepel benne átszőve korabeli hazafias célzattal, hogy a jog, nyelv, ruházat és szokások veszendőbe került kincseire felhívja a figyelmet. Akadtak, akik Etelka megjelenése után azt hirdették, hogy a Szentíráson kívül ennél szebb könyv nincs s közvetlen hatása alatt az országban majd minden újszülött leányt Etelka névre kereszteltek. Lelke a nemzet közérzésével összefüggésben állt, megérezte, mi dobogtatja meg a közönség szívét. Az elbeszéléstől a közvetlenebb hatású drámaíráshoz tért át; nagy szorgalommal egész sorozat színdarabot bocsátott közre nevelő-tanító célzattal s azokat Jeles történetek cím alatt gyűjtötte egybe. A regényeitől elragadott közönség áhítattal tekintett rá, lelkesedett a nemzeti múlton és színdarabjait is megtapsolta. Mint legmagyarabb és legolvasottabb író, a nemzeti szellem terjesztésére és erősítésére törekedett népies zamatú nyelvvel és tüzes magyarsággal, mely minden sorából sugárzik. A nép nyelvét összes tulajdonságaival belevitte az irodalomba szegedi tájszólással, „mert ezt tartja legszebbnek, mint az Alföld magyarságát a haza törzsökös népének."