Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1922

9 Ki ez? Hiába keresünk életrajzot konkrét személyekkel, mint a tudós Petőfi-búvárok; a múzsa az, mely új reményekkel csókolja föl benne a szárnyaszegett alkotókedvet. Petőfi szívére a szerelmi bánatok idején a gyermekszerelem emlékezete, ez a haldokló hattyú száll vissza: a szerelem-múzsa. Magának tovább kell futnia, „árván, mint hulló csillag, melyet magából kilökött az ég." Egyszerre aztán bevonul lelkébe a szerelem : Szendrey Julia. Sokat harcol érte, míg legyőzi a mesebeli szörnyetegeket s mint János vitéz, elérkezik a boldogság tündérszigetére. Ennek a regényes szerelemnek minden mozzanatát felfogja múzsája s megajándékozza irodalmunkat a forma és tartalom tekintetében legegyénibb, az egész világon páratlanul álló házasságköltészettel : a boldogság himnuszaival. A sokat hányódott és zaklatott lélekbe belecsöppent az édes szerelem, a kóbor Petőfi boldogan köt ki a család idilli hangulatában : Füstöljünk, iddogáljunk, Vidáman ránk ragyog A lámpa, feleségem Szeme s a csillagok. Petőfi teleaggatja fiatal hitvesét a szépség és jóság drágaköveivel, a szerelem forró fényessége bevilágítja szivét s a világ ragyogóan verődik vissza benne; nem is tudja leírni, mert a nap közepébe kellene mártania tollát, hogy egész fényében és forróságában leírhassa lelkét. Tér és idő elenyésznek előtte, s az örökkévalóság leheletét érezzük e versben: Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, Eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvösségeit Árasztja rám az örökkévalóság, Minek nevezzelek? — Byron a Dor. Juan csiklandós kalandjaiba játszotta bele szerelmes lelkét, Heine költészetében a sóvárgó érzékiség parázslik. Vörösmartyt önmarcangoló ábrándokba betegíti egy elérhetetlen leány; Petőfi a feleség és anya alakját körülsugározza a magasztosság földöntúli glóriájával. S mikor azt mondja: oly boldog vagyok, hogy reményem sincs: megrettenünk; Petőfi elérte azt, amit földi ember elérhet. E boldogság-költészetben azonban fel-feltűnnek a jövő sejtésének árnyai: Petőfi múzsája előtt „vérpanoráma leng." Az egyéni boldogságvágy, mely ihletője Petőfi lírai tehetségének, lassan-lassan kitágul, magába veszi a földet és a népet, amelyből származik, sőt az egész emberiséget: Petőfi múzsája önmagából-eljut a haza< ^ \ ^k-: I ífllTTOtil > \