Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920

11 ágból állott és nemcsak szórványosan. így történt meg, hogy mikor a piaristák letelepülésük után a dalmát és szerb nyelvű prédikáció mellett magyar beizédet is akartak a Rókuson mondani, egyetlen hallgatójuk sem akadt. Hol fannak most az idegen ajkúak ? Elolvadtak, mint a kohóba dobott ólomizemecske. A vidék: Bánát, Bácska, Torontál, Temes másnyelvű lakosai a izegedi nagyhírű gimnáziumba küldték fiaikat; azok bejöttek mint magyar ;zót nem is értő svábok, rácok, oláhok és hazamentek mint a magyarság ipostolai, kik lassú, de biztosan átalakító hatást gyakoroltak az idegen elemre, gy lett a nemzen szellem melegágya, a magyarság sarokbástyája a szegedi jimnázium. Ez nem is csodálatos. Ott látták maguk előtt a lelkesítő példákat. Egy 3enyák Bernátot, ki már 1777-btn magyarul tartotta bölcsészeti előadásait. \zután ott voltak példaadólag az intézet jeles tanítványai, a tősgyökeres magyar Dugonics, ki a germanizáló József-korszakban merész hangon vallja nagát magyarnak és a nemzeti érzelmek ápolására buzdítja honfitársait. Előttük lebegett lelkesítő például a magyar nyelv rendszerének megalapítója, Révai Miklós és végre, hogy többet ne említsek, a közeli német világban egy Horvát Mihálynak neve hogyne hathatott volna a szent hazai földért való elkesedést és áldozatkészséget felgyújtólag ? ! Legyen elég e néhány vonás az eredmények körvonalozására. Előttük hidegek, közömbösek, fásultak voltak a szívek, lusta homályba, éjbe, fagyba temetkeztek a lelkek. Tudásuk, szívük barázdákat hasított az alföldi ugarba, kezük nyomán új vetés sarjadt az avar helyén és magvakat termett a kopár, szikes alföldi talaj. Nevelésükkel összekapcsolták az időt és örökkévalóságot, a múlékonyt és maradandót. Mindaz, amit hallottunk, megtanított bennünket becsülni e két századot és annak munkásait, de hogy a becsiilés mellett még a szeretet is fellángoljon szívünkben irántuk, nézzünk még egy kissé lelkükbe. Aki nevel, az kópiáz, önmagát másolja. És csak az kópiázhat, akiben megvannak a szép, nemes, tiszta, acélos magyar lélek vonásai. Bennük megvoltak és megvannak minden piarista lelkében. Szívük tele volt és van melegséggel, szeretettel, mely kiárad belőlük és vonz. Elsősorban nem tudásukkal, nem fölényükkel akarják magukhoz édesgetni, bilincselni a lelkeket, hanem jóakaró, megértő, szerető lelkületükkel. Tanárok a katedrán, atyai barátok künn. Tüzes lélekkel a legnemesebb igénytelenséget párosítják. Az igénytelenség nem mindig dicsőség, hiszen igénytelenek az együgyűek, a lelki sze-' gények is. De igenis erő és ékesség akkor, ha belső gazdagságunk végtelen nagyságának öntudatából fakad. Övék a gyermeki lelkek : mérhetetlen kincs! Birtokunkban egy hivatás, melynek értéke végtelen. Támaszthatnak-e ily lelkek igényeket lidércfény és délibáb után ? A sasok fészket maguknak sziklahasadékokban kemény gályákból raknak. De hiszen tisztaságot, szabadságot, fényt szomjazó sasfiókákat csak független, szabad lelkek nevelhetnek, kik kimeríthetetlen kincseket birnak lelkünk igénytelenségében.