Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

24 ket, csak azt hangsúlyozzuk, hogy szükséges lenne a mozi ügyének törvényhozásilag való rendezése. A törvény általánosságban szigorú büntetés felállításával kiterjedhetne a kriminális és szexuális filmek betiltására (eddig azokat a paragrafusokat alkalmazták a mozival szem­ben, melyek a közerkölcsiségbe ütköző irodalmi müvekre és nyilvános előadásokra vonatkoztak) s az előadási idő szigorú meghatározására ; más­részt megszervezhetné s részletesen kidolgozhatná egy országos film­cenzúra tervét. Lange 1 önkéntes cenzúrát sürget, mely egyes városok intelligens egyéneiből alakulna össze, akik megvizsgálnák a filmeket, megbeszélés tárgyává tennék s ha veszedelmeseknek ítélnék, bojkottál­nák. Hogy az eszme mennyire nem alkalmas a mozi kicsapongásainak visszatartására, könnyű belátni. Az ilyen cenzúra ítélete talán irány­adó lenne a cenzúra tagjaira, de mit érne el a nagy tömegnél'? Ezért szükséges az országos cenzúra megalkotása, mely a nemzet igazi ne­velőiből (pedagogusok, orvosok, művészek, lelkészek, jogászok) áll s mely érvényt tud szerezni a mozival szemben felállított minden irányú követelésnek. Az ilyen cenzúra a szabadság korlátozását jelentené ugyan, de az államnak kötelessége az űzérektől megmenteni polgárait, mert a mozit jelenleg nyereségvágyra felépített s a közönséget anya­gilag és erkölcsileg kizsákmányoló üzletnek lehet tekinteni. S azután miért ne lehetne a közönséget egy gyöngéd kényszerrel a jobb Ízlésnek megnyerni ? A mozinak ilyen reformja az iskola körén kívül esik, de minthogy gyökeres orvoslást jelentene, az iskolát is érinti. Azért is fontos, mert a mozgalomnak van egy ága, mely ifjúsági előadásokat s ezzel kap­csolatban a tanulóknak szánt filmek cenzúráját akarja keresztülvinni. A megokolás nagyon helyes: amint az ifjúsági könyvek össze vannak gyűjtve egy lajstromba, úgy kellene a filmeket összeválogatni és jegy­zékbe foglalni. így gróf Apponyi Albertné a Nemzeti Nőnevelés-ben egy felterjesztésben fordul a belügyminisztériumhoz s egy bizottság megalakítását kéri, „melyben a belügyminisztérium szakemberein kívül az igazságügyi és közoktatási minisztérium képviselői, a szabadoktatási tanács, az árvaszekek, a fiatalkorúak felügyelő hatóságának küldöttei, továbbá neveléssel foglalkozó egyének és testületek, középiskolai taná­rok, népoktatók, hitoktatók, gyermekek és fiatalkorúak védelmével fog­lalkozó egyesületek, ismeretterjesztő társaságok s főleg a társadalom különböző köreihez tartozó anyák vennének részt. Ez a bizottság álla­pítsa meg a módot az erkölcstelen, a mai társadalmi rend ellen izgató, a szenvedélyeket felébresztő előadások teljes kiküszöbölésére. Ennek a bizottságnak tagjai közül válassza a Miniszter Úr a felügyelő-bizott­ságot, melynek feladata lenne kijelölni, hogy mily előadások valók az 1 I. m. 38. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom