Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

49 milyen fontos és nélkülözhetetlen kiegészítése az általános nevelési feladatnak s milyen becses szolgálatokat teljesít a szép és harmonikus egyéniség fejlesztésében; de mutatja egyúttal azt is, hogy a testgyakorlás nevelői értéke egyenes arányban áll az egyetemes nevelési célhoz símulásával.

1 Legújabb reáliskolai utasításaink szerenesés tömörséggel fejezik ki ezt a több ezer éves igazságot: „Az iskolai testgyakorlás elsősorban nevelőeszköz ; a szellemi és testi tulajdonságok összhangzatos képzése ; nem öncél, hanem csupán eszköz. Csak az a testgyakorlat nevelő hatású, amelyre nézve a szervezetben megvan a készültség és a lélekben az elvégzésre való készség.

2 De a testgyakorlásnak erkölcsi kihatásain kívül még más vonatkozása is van az állampolgári neveléssel: egyik előfeltétele, mintegy előkészítője a legnehezebb állampolgári kötelesség, a katonai szolgálat teljesítésnek.

3 Most a világháború borzalmai között különösen érezzük ezt az összefüggést. Most látjuk csak igazán, hogy a rendszeres testedzés és a testi ügyesség fejlesztése milyen fontos kelléke a katonának. Csakhogy ez a felismerés számos hivatásos és dilettáns pedagógust mindjárt jogosulatlan túlzásra ragad. Kgyre többen akadnak, akik az egész középiskolai testnevelést minden más érdek kizárásával egyedül a katonai szempontnak akarják alárendelni; sőt vannak, akik már az elemi iskolán akarják kezdeni a katonás nevelést. Felesleges külön bizonyítgatni az effajta alkalomszülte egyoldalúságok pedagogiátlanságát. Elég, ha rámutatunk forrásukra: a cél és eszköz öntudatlan felcserélésére. A katonás nevelés sürgetői az előfeltételek helyébe mindjárt a végső célt igtatják: jó katonát akarnak neveltetni az iskolával, holott ennek feladata csak a jó katonában megkívántató testi és erkölcsi feltételek megalapozására terjed ki. Amint szellemi téren nem kívánhatjuk az iskolától, hogy tudósokat bocsásson ki falai közül, katonai tekintetben is érjük be vele, ha edzett testű, erős akaratú, erkölcsös, fegyelemre és engedelmességre nevelt ifjúságot bocsát a hadsereg rendelkezésére. Ne akarjuk időelőtti katonáskodással elsatnyítani a gyermeket, a korai katonai fegyelemmel megölni a gyermeki kedély derűjét, kiirtani eredetiségét és kezdeményező bátorságát. Szívleljük meg egy francia katonának, Legros-nak talán szigorú, de sok igazságot tartalmazó szavait: „Nem ismerek szánalmasabb és ügyetlenebb követelést, mint hogy az ifjak szervezete a katonai gyakorlatok paródiájának kényszerével fejlesztessék és hogy azokat a szervezeteket katonai szellemmel és ismeretekkel kell megtömni. A katona köteles1 V. ö. Quint J.: A háború ós a testi nevelés. A háború ós az iskola. 170.1 a Id. Kemény i. h 508. 1. a Stölzle R.

: Neudeutsehland und die vaterländische Erziehung der Zukunft. Paderborn. 1915. 29. s. k. 1. Kemsies F. Die vaterländische und militärische Erziehung der Jugend. Leipzig—Hamburg. 1915. 2