Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

23 ápolása rendesen egyet jelent a másiknak legalább közvetett felkarolásával. A két nevelési cél közös ösvénye csak jóval a kiindulás után ágazik el a közösség eszméjének két rokon megtestesülése, a nemzet és az állam irányában. Jórészt közösek eszközeik és módszereik is. Hosszabbrövidebb ideig a nemzeti és állampolgári nevelés közös útját járja a szociális nevelés is. A megkülönböztető jegyek csak az út későbbbi szakában válnak észrevehetőkké. A leglényegesebb különbség, hogy a szociális nevelés nem a faj- és nyelvrokont vagy az állampolgárt, hanem elsősorban a socius-t, a velünk egyenjogú embertársat látja az egyénben.

1 Ebből következik, hogy a szociális nevelés határai nem esnek össze szükségképen a nemzet és állam fogalmával megvont korlátokkal. Az államon belül a különböző társadalmi rétegek, sőt csoportok partikuláris törekvései ép úgy tárgyai lehetnek a szociális nevelés rendkívül rugalmas célkitűzésének, mint az állami határokat nem ismerő internacionalista mozgalmak.

2 De a túlzások és egyoldalúságok felsorolása csak negativ irányban határozza meg a fogalmat; csupán azt mondja meg, hogy mi nem és nem azt, hogy mi az állampolgári nevelés. Azért a negativ jegyek bemutatását ki kell egészítenünk a fogalom benső lényegét feltáró pozitív jegyek felsorolásával. De előbb meg kell jegyeznünk, hogy az állampolgári nevelés, mint általában minden nevelési feladat, két részből áll: a meghatározott irányú és mennyiségű ismeretanyag közléséből és a neki megfelelő, mintegy hátterét alkotó jellemvonások fejlesztéséből. A nevelés dualizmusának itt is érvényesülnie kell az állampolgári ismeretek tanításában és a állampolgári erények meggyökereztetésében. A túlhajtott intellektuálizmus az állampolgári nevelésben ép oly kevéssé elegendő a siker biztosítására, mint egyéb téren. Mert ha a puszta tanítás, az ismeretek egyszerű közlése már magában elegendő kezesség volna a kitűzött cél elérésére, legjobb állampolgár az volna, aki legtöbb államtani ismerettel rendelkezik.

3 Ez esetben csak nagyon szűk korlátok között beszélhetnénk általános állampolgári nevelésről, mert aránylag kevés embernek van módja, ideje és tehetsége, hogy mélyebbre hatoljon az államra vonatkozó tudományok rendkívül szövevényes labirinthusában. Szerencsére azonban, ez nem is szükséges. A helyesen meghatározott állampolgári nevelés súlypontja nem az elméleti ismeretek kisebb-nagyobb tömegére, hanem az igazi állampolgári érzületre és a céltudatos állampolgári cselekvésre való vezetésre esik. A tanítás és nevelés kölcsönös viszonyának szemmeltartása jelen1 Sellmann: Nationale Erziehung. (Pädagogisches Magazin, 337. sz.) Langensalza. 1913. 3. 1. 2 Messer i. m. 146. s kk. 11. 3 Kerschensteiner i. m. 11. 1.