Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

11 nevelés és a pedagógiai elmélkedők kedvelt témája, a fejedelemnevelés

1 tartalmaz több-kevesebb töredéket az állampolgári nevelés gondolatköréből. Végül nem szabad felejtenünk a középkori állam patriarchalis viszonyait és egyszerű berendezését, mely könnyen nélkiilözhetővé teszi az államra vonatkozó ismeretek külön tanítását. Nem sokkal viszi előbbre az állampolgári nevelés ügyét a renaissance sem. Mert bár Plato és Aristoteles pedagógiai elméletei az irodalmi újjászületés révén feltámadnak, a merőben különböző állami és társadalmi viszonyok miatt gyakorlatilag nem érvényesülhetnek.

2 Sokkal mélyebben hatnak, mert a klasszikus reminiscenciákon merengő humanista szellemet jobban kielégítik Quintilianus utasításai a jó latin szónok kiképzésére. Az erősen kifejlett, szinte túltengő individializmus és ellensúlya, a politikai szabadság megfojtására törő zsarnokuralom különben sem alkalmas talaj olyan erények meggyökereztetésére, melyek az egyéni ambíciók korlátozását és a mások jogainak elismerését követelik. A kor pedagógiai eszménye nem a kötelességét híven teljesítő polgár, hanem a művészi, irodalmi és társadalmi élet örömeit minél magasabb fokban élvezni tudó, sokoldalú egyéniség, az Übermensch. A reformáció ismét újabb igényeket támaszt a neveléssel szemben. Bizonyos tekintetben a középkorhoz tér vissza, de számol a humanizmus követeléseivel és a hitegység megbontása révén előállott új helyzettel is. A középkor nyomdokaiba lép annyiban, hogy az iskolát újra transcendens célok szolgálatába szegődteti s a vallás szempontjából mérlegeli a nevelés összes kérdéseit, míg azzal, hogy a tanítás anyagát szinte kizárólag A klasszikus nyelvek és irodalmak kincseiből meríti, a renaissance hagyományait elégíti ki. Pedagógiai eszményének harmadik s valamennyi között legeredetibb vonása, hogy az iskolát függőviszonyba hozza az államhatalommal s az általános emberi és keresztény célok követése mellett a nemzeti szempontok figyelembevételét is kötelességévé teszi. Eleinte csak félénken, egyes elmélkedők műveiben elszórtan hangzik fel ez a követelés, de a vallási villongások folyamán, a modern államélet kibontakozásával párhuzamosan egyre határozottabb alakot ölt. Az állampolgári nevelés sok századon át eltemetett gondolata előbb csak az elméletben, majd a gyakorlatban is kezdi felütni fejét. Luther és nyomában több német pedagógus már a XVI. sz. felismeri az iskola 1 Pl. Smaragdus (st. mihiel sur la meusei boncés apát, f 820—30. közt): Via regia. D' Achery, Spicilegium. Paris, 1723. 1. 238. s. kk. 11. Jonas (orleansi püspök, t 844.): De institutione regia U. o. 321. s. kk. 11. Sedulius Scotus (ír szerzetes és költő a IX. sz.): De rectoribus Christianis. Migne, Patrologia Latina Cili, 291. s kk. 11. Aquinoi szt. Tamás : De regimine principum. Aegidius Romanus: De regixnine principum stb 2 Messer A.

: Das Problem der staatsbürgerlichen Erziehung. Leipzig, 1912. 2.1.