Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

5 fórumai, az akadémiák csak a kor szükségletét elégítik ki, mikor a londoni Royal Society kezdeményezésére létrehozzák az „Association internationale des Academies"-t, melyben az internacionalizmus fanatikusai már az Ostwald által kontemplált világagy gondolatának valóra válását üdvözlik.

1 A tudománnyal egyidejűleg az irodalom is a nyugatról kiinduló nemzetközi áramlatok sodrába kerül, melyek elhalványítanak, letörölnek minden nemzeti jelleget, faji megnyilatkozást. Es a művészet, melyet a múlt század elején Humboldt Vilmos még a nemzetek különleges, egyéni alakító képessége legmagasabb megnyilatkozásának tekintett, az utóbbi évtizedekben mint valami nemzetfölötti, az egész kulturvilág közkincsét alkotó semleges hatalom élt a köztudatban.

2 Sőt utoljára a sokféle internacionális eszmeáramlat kereszttüzében egyvezetűvé formálódik az egész müveit emberiség kulturideálja. A közös eszményt vastag materialisztikus zománc vonja be, melyen csak helyenként ütközik át az utolsó évtized ébredő idealizmusa; jellemző vonásai: az emberi életnek mint abszolút értéknek feltétlen becsülése s legfőbb ellenségének a háborúnak határozott kárhoztatása, az anyagiaknak a trascendens javak fölé helyezése és az élvezetek keresése. Valóban a béke éveiben minden jel oda mutatott, mintha a nemzeteket elkülönítő faji és történeti választófalak egy varázsérintésre leomlottak volna s a bensővé vált érintkezés és a nyomán kisarjadt szolidaritás tudata a béke számára készítette volna elő a talajt. Csoda-e, ha akadtak túlzó idealisták, kik már örök békéről álmodoztak és büszkén mutogattak reményeik kőbe, márványba lehelt szimbólumára, a hágai békepalotára és mint valami új aranykor áhított bűvös igéjét ismételgették a palota homlokzatának felírását: Si vis pacem, para iustitiam. Akik azonban tisztább szemmel és tárgyilagosabb ítélettel tekintettek a dolgok mélyére, nem mentek ily messze reménykedéseikben. A béke eszméjének kétségtelen hódítása mellett észrevették a haladás útjában álló örvényeket s az intenacionalizmus győzelmes előretörése mellett meglátták a nacionalizmus példátlan lendületét is. A szolidaritás jegyében munkáló erők mellett nem kerülték el figyelmöket a felszín alatt rejtőző aknák, melyek minden pillanatban a kilobbanás veszedelmével fenyegettek. Az utóbbi évtized fejleményei nyilvánvalóvá tették minden gondolkodó fő előtt, hogy a kozmopolita eszmék két főcsatlósa : a kapitalizmus és a szocializmus s a nacionalizmus között végbemenő drámai küzdelem csak az utóbbi diadalával végződhetik. Hiszen a 1 Diels H. : Eine Katastrophe der internationalen Wissenschaft. Internationale -Monatsschrift f. Wissenschaft, Kunst und Technik. 1914. évf. 127. s. kk. 2 Neumann C.

: Nationale und internationale Kunst. Deutschland und Frankreich. U. o. 183. s. kk. 11.