Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

27 még mindig vannak, akik a XVIII. század és a XIX. század első felének tanúságainál tartanak és nem akarják észrevenni, hogy a nyugatiból keleti nagyhatalommá lett monarchia balkáni érdekei diametrálisan ellentétesek Oroszország érdekeivel. Maga Andrássy úgy gondolkozott, hogy a szövetségi viszony legbiztosabban paralizálja Oroszország károssá válható törekvéseit. Erre vonatkozik drasztikus hasonlata : a vad elefántot úgy fékezik meg, hogy melléje jobbról és balról egy-egy szelíd elefántot állítanak. Ezért segédkezet nyújt Bismarcknak a három-császár-szövetségének létrehozásához, melyet Ferenc József, I. Vilmos és II. Sándor berlini találkozója 1872. szeptemberében formálisan is szentesít. De a három császár szövetsége sokkal inkább híjával van a benső őszinteségnek, hogy sem lehetséges volna hosszabb időn át fenntartása. A pánszláv eszme tobzódása, a sajtó féktelen izgatásai a monarchia és Németország ellen, a hiú Gorcsakov kancellár kétszínű játéka, mellyel először világgá kürtöli, hogy a német birodalom háborút tervez a francia köztársaság ellen s utána úgy tünteti fel a dolgot, mintha egyedül az ő fáradozása mentette volna meg az európai békét, eléggé kézzelfoghatóan demonstrálják a szövetség lehetetlenségét. Még világosabbá válik a három hatalom viszonyának természetellenessége, mikor a pánszláv eszméktől túlhevített népszenvedély II. Sándor cárt akarata és békeszeretete ellenére belesodorja az 1877—78-iki orosztörök háborúba és ellenségként állítja szembe szövetségesével, a kettős monarchiával. Bismarck e kiábrándító tapasztalatok ellenére már csak császári ura személyes érzelmeire való tekintettel is iparkodik megmenteni Oroszország barátságát. De, hogy Ausztria-Magyarország szövetségére nagyobb súlyt helyez, mutatja az a diplomatikus felelet, melyet 1876. őszén a fenyegető orosz-török háború küszöbén II. Sándor cár bizalmas kérdésére, minő álláspontra helyezkednék egy osztrákorosz háború esetére, ad : „Ha Ausztria-Magyarország és Oroszország között lehetetlenné válnék a béke fenntartása, úgy mi elviselhetnők ugyan, hogy barátaink egymással szemben csatákat nyerjenek vagy veszítsenek, de nem viselhetnők el azt, hogy egyikök annyira megsebeztessék vagy meggyöngítessék, hogy független nagyhatalmi állása veszélyeztetve legyen." A felelet világos. A pétervári udvar kénytelen feladni Ausztria ellen irányuló támadó szándékát s a háborút a Balkánra lokalizálni. Sőt a monarchia semlegességének biztosítására alkudozást kezd Andrássy külügyminiszterrel s 1877. január 15-én kötött titkos egyezményben a semlegesség árául előzetes hozzájárulását adja Bosznia-Hercegovina megszállásához s garanciákat nyújt a monarchia balkáni érdekeinek tiszteletben tartását illetőleg. Hasonlómagatartást tanúsít Bismarck az orosz-török háborúra és a san-stefanói békére következő berlini kongresszuson. Saját kifejezésével