Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

25 meglepően előnyös feltételek mellett nyer békét. Bismarck célt ér: a Habsburg-monarchiával kötendő szövetség lehetősége biztosítva marad s el van hintve az új alakulás csírája mely megtestesülése után hívatva lesz dacolni a később létrejövendő koalíciókkal, egy szóval főbb kontúrjaiban ki van jelölve az európai egyensúly új elhelyezkedése. Természetes azonban, bármily világosan áll Bismarck előtt már a königgraetzi ütközet után a jövő fejlődés iránya, időbe kerül, míg az események menetét sikerül az óhajtott cél felé terelni. A megalázott Ausztria jó ideig nem tudja beletalálni magát új helyzetébe. A százados nyugati tradíciók és a hetvenmilliós birodalom álma, vagyis az osztrák tartományok és Magyarország bevitele a Habsburgok jogara alá helyezett német birodalomba, még sokkal élénkebben élnek, hogysem gondolni lehetne a revanche szenvedélyes vágyának barátságos szövetkezéssel való helyettesítésére. Poroszországhoz való közeledésről annál kevésbbé lehet szó, mivel az uralkodó bizalma épen a königgraetzi ütközetet követő hónapokban (1866. október 30.) Bismarck legelkeseredettebb politikai ellenfelét, a szász Beust Frigyest állítja a külügyek élére, aki éveken át egy poroszellenes szövetség létrehozásán fáradozik. 1867. augusztusában 111. Napoleon salzburgi és októberben Ferenc József párisi látogatása alkalmával egy osztrák-magyar-francia szövetség útját akarja egyengetni, 1869-ben pedig Franciaország mellett Olaszország bevonásával készül egy poroszellenes koalíciót létesíteni. A szövetség létrejötte csak azért hiúsul meg, mivel III. Napoleon nem akarja megengedni Olaszországnak Róma megszállását. Mindazonáltal a három ország uralkodója sajátkezű levelekben biztosítja egymást, hogy más birodalmakkal csak kölcsönös egyetértés alapján lépnek megállapodásokra. 1870. elején, mikor az európai horizonton mutatkozni kezdenek a fenyegető német-francia háború felhői, a Nagy-Ausztria és a revanche eszme fanatikusai még tovább mennek merészségükben. Albrecht főherceg Parisba utazik és egy hadjárat tervét terjeszti a a francia császár elé, melyet a monarchia, Franciaország és Itália közösen indítanának Poroszország ellen. A nagy, egész közép és nyugat Európát lángbaborító háború réme egyre fenyegetőbbé válik. Hogy az egyetemes konflagració már akkor ki nem lobbant, hogy a háborút sikerült Németországra lokalilzálni, abban uralkodónk békeszeretete mellett legnagyobb része a magyar miniszterelnöknek, Andrássy Gyulának volt, kinek Bismarckal kongeniális lángesze tisztán látta s elfogulatlanul ítélte meg a kettős monarchia világhelyzetét. Andrássy a maga nagy tekintélyével sikeresen ellensúlyozza Beust működését s oltogatja a revanche-eszme fanatikusai által szított lángokat. Jórészt neki tulajdonítható, hogy a német-francia háború kitörése után 1870. júl. 10., majd 18-án összeült koronatanács napokig tartó vitatkozások után 20-án a semlegesség mellett dönt s