Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

23 H. Mikor a világháború felidézésében döntő szerepet játszó erők történeti előzményeit vizsgáljuk, meglehetősen kényes helyzetben találjuk magunkat. Ha nem akarunk úgy tenni, mint egy osztrák író, aki a Balkán-krízis újabb fázisait kutatva a praehistorikus korig, tehát kicsi híján a világ teremtéséig nyúl vissza előadásában, önmegtagadásra, tudásvágyunk körének erős megszorítására van szükségünk. Mert akinek csak némi fogalma van a történeti élet és a történés sajátos, formulázott törvényekbe bele nem szorítható folyamatáról, az eleve, külön vizsgálódások tétele nélkül tudja, hogy az egész kulturvllágot lángba borító konfiagració eredői a ma és tegnap eseményeinél sokkal mélyebben rejtőző rétegekbe nyúlnak le. Bismarck mondotta tapasztalatokban gazdag pályája végén egy történetírónak: „A háborúk maguktól keletkeznek, a kormányok és népek akarata nélkül. Mint a kráternek kitörése, lassan készülődnek, míg végre a levegőben vannak és ha akarjuk, ha nem, megindulnak". Bismarck hasonlata nem teljes; hozzá kell tennünk, hogy, míg a természettudósnak nincs módjában leszállani a kráter belsejébe kutatni a kitörést felidéző okokat, a történetbúvár bármikor, tetszése szerint belemerülhet a múltba, szemügyre veheti az egymás fölé rétegződött eseményhalmazokat és fejlődésmeneteket s századokon át nyomozhat visszafelé egyes határozottabban körvonalazott, alapvető motívumokat, így vagyunk a világháborúval is. Most, hogy az évtizedek óta rettegett kirobbanás bekövetkezett és eget nyaldosó lángjaival széttépte a képmutatás és hazugság atmoszféránkra nehezedett felhőit, átható fényével körülragyogta az élet nagy, megmásíthatatlan igazságait, melyeket a hazugság gondosan álcázni igyekezett, könnyű feladat az elmúlt századok eseményeinek színes kaleidoszkópjából kiválasztani és végigkísérni a katasztrofális erővel összeütközött irányzatokat. De bármennyire csábítónak és tanulságosnak ígérkezik a vállalkozás, hogy egész életfolyásuk-