Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

19 beteg emberének sorsára juttatja. A régi Bizánc, Konstantinápoly birtokára emelt ábrándos igények, a vallási közösség, majd a faji összetartás tudatiénak, a pánszláv eszmének szálaival magához láncolja a balkáni szláv népeket és bőkezűen osztogatott rubeljaival hűbéruruk, a szultán ellen ingerli őket. De hiába minden erőfeszítése; a tenger vér kiontása és a fényes hadi sikerek nem hozzák meg a kívánt eredményt. A balkáni szlávok felszabadulnak ugyan, Törökország elveszíti csaknem minden európai birtokát, de a Dardanellák erődítményein még mindég félholdas zászló leng, a Hagia Sophia még mindég moszlim templom. A Balkán felé gravitáló másik nagyhatalmasság, a mi monarchiánk és szövetségese, a német birodalom paralizálja Oroszország minden törekvését. Már most a történelmi helyzet ez : Oroszországnak nagyhatalmi pozíciója érvényesítéséhez feltétlenül szüksége van meleg tengerre. Am a Csendes-óceánra a japán háború megsemmisítő vereségei után nem gondolhat, az India és az Indiai-óceán felé való gravitációt maga szerelte le az 1907-ben kötött angol-orosz egyezménnyel. Marad tehát az Atlanti-óceán Narvikon át, az Északi-tenger a Balti-tengertől kiindulólag s mindenekfelett a Földközi-tenger a Dardanellákkal. Ámde mind a három helyütt ugyanaz a hatalmi csoport áll áttörhetetlen gátként a terjeszkedés útjában : a két centrális hatalom. Csoda-e, ha az orosz közvélemény már évtizedek óta át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy Konstantinápolyhoz s az Északi-tengerhez csak Berlinen és Bécsen át lehet hozzáférkőzni. íme, egy lappangó szikra, melyet a mesterségesen szított monarchiaellenes izgatás és németgyűlölet egy pillanatra sem hagy kihamvadni. Csak természetes, hogy a szikra az első nagyobb szélvészre lángot vet.

1 Oroszország azonban magában nem érzi elég erősnek magát a félelmetesen megnőtt német ' hatalom leküzdésére. Szövetséges után kell néznie. A szövetségest hamarosan megleli- egy másik nagyhatalmasságban, melynek egész történetén vezető gondolatként húzódik végig a germán, közelebbről a német elem ellen folytatott küzdelem. Franciaországot és Oroszországot különben már a XVIII. század óta a kölcsönös szimpátia fűzi egymáshoz, melyet Napoleon hadjáratai csak megzavartak, de meg nem szüntettek. Az orosz intelligencia a franciát tekinti a nyugateurópai kultura legméltóbb letéteményesének • Kjellén i. m. 173. s. kk. 11. Ruedorffer i. m. 68. s. kk. 11. Kállay Béni. Oroszország keleti törekvései. Budapest, 1888. 40. s. kk. 11. Angyal i. h. 346 s. kk. 11. Frobenius H.: Dos deutschen Reiches Schicksalsstunde. 15. Aufl. Berlin. 45. s. kk. 11. Deckert E.: Panlatinismus, Panslavismus und Panteutonismus. Frankfurt, 1914. 13. s. kk. 11. Rohrbach P.: Zum Weltvolk hinduch! Stuttgart, 1914 24. s. kk 11. Rathgen K.: Deutschland, die Weltmächte und d. Krieg. (Deutsche Vorträge Hamb. Professoren. I.) Hamburg, 1915. 10. s. kk. 11. 2*