Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

16 mak sorába lép, hogy a világ felosztásánál tekintélyének és hatalmi súlyának megfelelő részt követeljen magának, a bármilyen szempontból értékesebb területek, gyarmatok és érdekszférák, elosztása már régen megtörtént, Németország alaposan megkésett és amikor ennek dacára érvényesíteni próbálja igényeit, minden oldalról hatalmas vetélytársakkal találja magát szemben, akik irigy szemmel és aggódó lélekkel figyelik minden előre tett lépését. Bármekkora mérsékletet tanúsít a német diplomácia jogosult törekvéseinek realizálásában és bármily óvatossággal iparkodik elkerülni minden összeütközést más hatalmak érdekeivel, a súrlódások napirendre kerülnek és a súrlódási felület azon arányban növekszik, mint a szárnyát bontogató világpolitika, újabb és újabb területeket von érdeklődése körébe. Külső az adott helyzetből következő okok mellett benső motívumok is növelik az egyenes vonalú fejlődés akadályait. A százados tradíciókra hivatkozó nemzetek bizonyos megvetéssel és bizalmatlansággal tekintenek az új vetélytársra, aki a parvenük mohóságával iparkodik változott helyzete minden előnyét kiaknázni. Es a német nemzeti jellem egyes kinövései még fokozzák e bizalmatlanságot. Az északnémet, különösen a porosz jellem érdessége és kíméletlen erélye semmiképen nem alkalmas a külföld rokonszenvének megnyerésére.

1 Az idegenekkel való érintkezésben a német jellemnek általában inkább a fogyatkozásai, mint erényei tűnnek szembe. Ebben a tekintetben sem az angollal, sem a franciával nem állja ki a versenyt nem ugyan a kultura, hanem a kulturformák tekintetében.

2 A túlságos specializálás a részletek kizárólagos kutatása, ami szükséges előfeltétele az anyagi fellendülésnek, csökkenti az egyetemes szempontok iránt való érdeklődést, az ellaposodás veszedelmének teszi ki a kultúrát, veszélyezteti az igazi benső műveltséget és a külső érintkezést kevésbbé rokonszenves vonások napfényre hozásával nehezíti.

3 Vegyük még hozzá a német nép fejlesztésre szoruló politikai érzékét és akkor nagyjában előttünk állanak a főbb benső akadályok, melyeket a német kormányzatnak világpolitikai törekvéseiben le kell küzdenie.

4 A nibelungi hűségű szövetségesek világhelyzetének fejlődésük külső és belső tényezőinek rövidre fogott jellemzéséből kiderül, hogy egyiknek politikája sem rejt magában olyan mozzanatokat, melyeknek szükségképen háborús komplikációkra kellene vezetniök. A passzív külpolitikát folytató monarchiáról ez az első tekintetre világos. A béke megóvása kedvéért meghozott olyan áldozatokat, elmulasztotta a területszerzésnek és a hatalomgyarapításnak olyan alkalmait, hogy béke1 Rolirbach P.: Der deutsche Gedanke in der Welt. 17 1. 2 U. o. 200. 1. 3 U. o. 198—9. II. * Euedorffer i. Ii. 101. s. kk. 11. Kjellén i. m. 75. s. kk. 11. Angyal i. h. 350. s. kk. 11.