Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

12 sajátosságaiban, geográfiai elhelyezkedésében és múltjában adott történet­alakító erőket, hogy összeütközésüknek elkerülhetetlen bizonyossággal be kellett következnie. Az ösztönszerűen működő tömegjelenségek cél­tudatos irányítása és ügyes kihasználása magyarázza a háború kitöré­sét nyomon kísérő szenvedélyes megnyilatkozásokat és azt az önfeledt lelkesültséget, mellyel az ellenfelek kizárólagosnak vélt igazságuk kiküz­déséért síkra szállottak. A világháború általános jellegének körvonalazása jelentékenyen megkönnyíti azon mozzanatok kijelölését, melyek az egyes hatalmak elhatározására döntő módon befolytak. Jellemzésünkben a harcoló kisebb államokat, mint Belgiumot, Montenegrót és Szerbiát bízvást mellőzhetjük, mivel eszköz-szerepük annyira nyilvánvaló, hogy felesleges időpazarlás volna külön kiterjeszkedni reájuk. Helyettük minden figyel­münket a hadakozó nagyhatalmakra koncentrálhatjuk. Sorra fel­vonultatjuk őket és vizsgálat alá vonjuk, hogy külső és belső fejlő­désüknek milyen irányú fázisai rejtik magukban a mai világössze­roppanásra vezető előzetes feltételeket. Kezdjük a szemlét magunkon. Ausztria-Magyarország úgyszólván mindenben tagadása annak amit egy modern nagyhatalom legfőbb ismertető jegyei gyanánt említeni szoktunk; más hatalmakhoz viszonyítva benső struktúrájában és külső tendenciáiban egyaránt merő anachronismusnak látszik. Földrajzi individualitása a legnagyobb mértékben határozatlan. Megvan ugyan a természetes — sajnos, nem egyúttal valóságos —- közép­pontja : Magyarország, mely köré a többi alkotórészek szélesebb­keskenyebb félkör alakjában helyezkednek el, de a perifériákon több helyütt átlépi, másutt nem éri el a természetes határokat. Ez pedig két szempontból aggasztó: egyrészt állandó célpontot szolgáltat idegen államok terjeszkedési vágyainak, másrészt a monarchia tekintetét a politikai határokon túlra vonja. 1 Míg más államalakulások, kisebbek és nagyobbak kivétel nélkül a nemzeti princípiumon sarkallanak, politikájuk befelé a nyelvi egység megteremtésére, kifelé az irredenta, vagyis a más hatalmak alá tartozó, de az ő nyelvöket beszélő területek meg­szerzésére irányul, a kettős dunai monarchia a modern Bábel képét tárja elénk Turániak, germánok, románok és szlávok találtak benne otthont. És mivel e sokféle, csak az uralkodóház azonossága, tehát egy merőben középkori jellegű kapcsolat által egymáshoz fűzött nép­elem a nemzeti eszme varázshatása alól mégsem vonhatja ki magát, nemzeti egyéniségét az adott határok között mindegyik érvényesíteni iparkodik, a soknyelvűséggel a centrifugális erőknek új és gazdag sorozata van adva. Ausztria-Magyarország benső történetére az utóbbi évtizedekben semmi sem annyira jellemző, mint a nemzetiségek ' Kjellén i. in. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom