Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

8 mult történetének tanúságait akarjuk felvonultatni, mert meg vagyunk győződve, hogy a mult, jelen és jövő egyazon fejlődésláncolatnak egymással érintkező szemei úgy, hogy az egyiknek ismerete okvetlenül fényt derít a másikra is. A közelmúlt eseményeinek ismeretével felvértezve akarjuk megszerkeszteni a jelen helyzet históriai keresztmetszetét és akarunk következtetéseket vonni a jövő lehetséges konjunktúráira. De más szempont is sarkal bennünket a háború genezisének, közelebbi és távolabbi okainak nyomozására: a remény, hogy a nagy kataklizma összetevő erőinek kutatása szükségképen feltárja előttünk a mérkőző felek erős és gyenge oldalait, eddig követett s ezután követendő politikájuk eredményeit, illetve kilátásait és ezzel ujabb alapot nyújt a jövő eshetőségeinek kombinálására. Vagyis a mult iránt föléledt érdeklődés legfőbb rúgója helyzetünk megértésének és jövőnk megsejtésének vágya De azonfelül erőt is akarunk meríteni a múltból. Szent meggyőződésünket, hogy igazunkért küzdünk, az élet mesterének, a történelemnek megdönthetetlen érveivel akarjuk támogatni Amit ösztönszerűen érzünk, a tudományos bizonyítás eszközeivel világos tudattá akarjuk fokozni, íme itt rejlik mélyebb lélektani oka annak, miért lett egyszerre annyira kedveltté és érdekkeltővé a háború előzményeinek és okainak kutatása. Mindnyájan tudni óhajtjuk, hogyan jutottunk idáig, mindnyájunkat gyötör a kétség, merre vezet a kivezető ösvény. Mind a két kérdésre a történelemtől várunk feleletet. Mikor azonban a háború okairól beszélünk, nem a legközvetlenebb előzményekre gondolunk, melyekben a legtöbb ember keresni szokta a váratlanul bekövetkezett események rugóit. A nagyszerb politika tűrhetetlen inzultusai, a sarajevoi merénylet, a nyomán megindult vizsgálat, a július 23-iki jegyzék és a hadüzenet élénk emlékezetében vannak még mindnyájunknak mint a világháború bevezető akkordjai, de nem egyúttal igazi okai. Az egész szerbiai expedíció a drámai gyorsasággal egymást űző események éles világításában egyszerű incidens jellegét öltötte magára, mert nyilvánvalóvá lett, hogy Szerbia csak expoziturája egy hatalmi csoportnak, jól használható eszköze egy világpolitikai irányzatnak, mely a mi megfojtásunkra tört. A szerb ultimátum és hadüzenet igazi jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy ellenségeink kajánsága válaszútra juttatott bennünket, hol csak két lehetőség közt választhattunk: vagy a fegyverek élére bízzuk magunkat és jövőnket s magunkra vállaljuk egy világháború kezdésének óriási felelősségét vagy lemondunk a nagyhatalmi állásról s egyszer és mindenkorra feladjuk az élethez való jogunkat. És mi a fegyverek után nyúltunk, mert úgy éreztük, hogy jogunk van az élethez és erőnk jogunk megvédéséhez. Igazunk tudatában magunkra vállaltuk a világháború megindításának ódiumát, hogy széttépjük a hazugságok szövedékét, mely már szinte megfojtással fenyegetett bennünket. Ez és nem