Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

34 Megszokott, hibás eljárásra figyelmeztetlek benneteket, melyre különösen a kezdő szavalónak kell vigyázni. Nem szabad a költeményt monoton, egyhangú előadással betanulni, mert mikor szavalásra kerül a sor. nem tudtok szabadulni a megszokott recitálástól. Olyan hanghordozással tanuljátok meg, mintha már akkor szavalnátok. Ezért szükséges a fentebb említett áttanulmányozás. Aki nem érti át a költemény minden sorát, minden mondatát és szavát, sohasem lesz jó szavaló. Vizsgálni kell azért, hogy a költő milyen körülmények között irta. Mi volt a célja ? Mit akart kifejezni ? Elérhető-e most is a költőtől kitűzött cél ügyes előadással'? Már itt ügyelni kell a költemény műfajára. A dal, elégia, óda, himnusz, monda, rege, legenda, ballada stb. mind más és más előadási sajátságot tételezhetnek fel. Az átértés után részekre bontjuk a költeményt, kijelöljük, hogy egyik, vagy másik rész milyen előadást kíván. Összeállítjuk a mondatokat, azokat szakaszokra osztjuk, megfigyeljük, melyik szón van a hangsúly. Vigyázunk a nyelvtani és értelmi szünetre. Más szóval, nem a verset kell ritmikus, éneklésszerű módon betanulni, hanem annak mondatait egyenkint tanulmányozva. Ajánlatos e célból a verset mondatonkint egyfolytában leirni, ha valaki máskép nem tudna szabadulni a kezdetleges recitálástól. Igen fontos követelmény, hogy a darabot hibátlanul tudja a szavaló. Aki arra gondol szavalás közben, hogy mi következik, az a szebb előadás sajátságait legalább tudatosan nem alkalmazhatja. A megakadás, ingadozás nagyon rontja a szavalat értékét s nem egyszer a szavalót egészen zavarba hozza. Ugyanezt eredményezheti a súgás és a könyvbe nézés. De rossz hatása van annak is, ha valaki a költeményen változtat. A legszebb rész elveszítheti így zeneiségét, ritmikusságát. Tanácsos e célból betanulás után többször összehasonlítani szavalatunkat az eredetivel. Ezt magunk is elvégezhetjük, vagy pedig megkérünk valakit, hogy kisérje figyelemmel a költeményt. Más talán jobban észreveszi a változtatásokat. 3. fl kimenés. A szavalónak minden mozdulatára figyelnie kell, mert a közönség tekintete ráirányúl. Néha egészen jelentéktelen dolog, ami nincs összhangban a költemény természetével, leronthatja a szavalat hatását. Ilyen külsőség például az öltözet. A nyilvánosan szereplőnek, az előadónak tisztán, Ízlésesen, sötét ruhába öltözve kell megjelenni a, közönség előtt. De viszont óvakodnia kell a szertelenségtől, mert feltűnést hajhászó öltözékével nevetségessé is válhátik.