Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

28 a z u. n. intelligens emberek között a közönséges gondolkodású, magasabb gondolatok iránt érzéketlen ember. Azonban a műveltség nem jelent csak tanultságot. Az igazi műveltség a lélek finomságában áll. Ez a lelki finomság az a kapocs, mely az egyik embert a másikkal szorosabb összeköttetésbe hozza. Még ma is nagyon sok az elkülönítő válaszfal. Még ma is élnek azok az előítéletek, melyek régente elkülönítették az embereket, jeléül annak, hogy a műveltség még korántsem ért el arra a magaslatra, melyre el kell jutnia Ezek az előítéletek főleg a mindennapi életben nyilatkoznak meg erősen. Ezen előítéletek megszüntetésében nagyon fontos szerep jut az egyiittnevelésre hivatott tényezők : a család, általában a társadalom számára Nagyon fontos, hogy a saját előítéleteinket ne neveljük bele a gyermekekbe. Helyesen vezetett iskolában lehetőleg elsímúlnak azok a válaszfalak, melyeket vagyon, születés, társadalmi helyzet, felekezeti hovátartozás emelnek az emberek közé. Ha ez sokszor nem sikerül, jórészt a családi körben, a társadalomban uralkodó felfogás rovására kell írnunk. Az iskolában tanított történelemben állandó mozgalmul tanulja a gyermek az emberi egyenlőségre való törekvést. Vájjon gondolkodó gyermek nem veszi-e észre, hogy mennyi vér folyt ezért az eszméért hiába, ha látja, hogy — esetleg változott formában — manapság is állnak azok az elkülönítő falak, melyeknek leomlásáért annyian küzdöttek. Szó sincs róla, az egyenlőség gondolata tökéletesen soha sem valósítható meg. Nem lehet elérni, hogy vagyoni tekintetben mindnyájan egy helyzetben legyünk, nem lehet elérni, hogy valamennyien egy társadalmi színtájon álljunk; nem lehet elérni, hogy valamennyien egy társadalmi rétegben szülessünk, azt se lehet senkinek vétkül felrónunk hogy más felekezethez tartozik: de el lehet érnünk annyit, hogy valamennyien megbecsüljük a másikban az embert s amennyiben ember, tartsuk velünk egyrangúnak, vonatkoztassunk el azon mellékesebb körülményektől, melyek létezése, vagy nem létezése, főleg a gyermekeket véve figyelembe, legtöbbször nem saját érdemünk, vagy hibánk. Ne csak a külső, technikai műveltség előrehaladásában lássuk az igazi haladást, hanem főleg a lelki műveltségben, az emberi közösség, testvériség érzetének erősödésében. A régiek azt mondták, hogy farkas az ember az emberrel szemben s nem ember. Nekünk arra kell vállvetett munkával törekednünk, hogy ember legyen egyik ember a másikhoz, ne farkas. Nagy hiba volna, ha az iskolában vagyonuk, társadalmi állásuk, vagy egyéb külső körülményekre való tekintettel történnék a gyermekek elültetése, vagy ehhez igazodnék a velük való bánásmód s amennyiben ez az eljárás dívik valahol, megbocsáthatatlan, mert idejét múlt, igaz-