Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

18 ki érték dolgában legtöbbször nem a jobbak közé tartozik, károsan befolyásolja, akárhányszor terrorizálja a többit, s ennek az az oka, hogy a vele ellentétes véleményen állónak nincs meg az a bátorsága, hogy a benne élő jobb meggyőződést kövesse. Nem szabad, mert az igazi szabadság az egyedül helyesnek megismert meggyőződés követésében áll. Sokszor előfordul, hogy ez a néhány hangadó szinte rányomja a maga lelke bélyegét az osztályra. Nem régen hallottam egy úri embertől, hogy a magyar társadalomnak nagyon kicsi a kivető ereje, csekély a bátorsága ahhoz, hogy a szájasok s legtöbbször egyúttal selejtesek terrorizmusától függetlenítse magát. Ugyanezzel a jelenséggel állunk szemben akárhányszor az iskolában is, ahol igazán uralkodhatnék a szó szoros értelmében vett arisztokrácia, a jók csoportja. A szervezet kidolgozza, eltávolítja magából a káros anyagokat, pl. izzadás alakjában. Ez a természeti jelenség útmutatásul szolgál nekünk. A jók csoportjának is meg kellene, hogy legyen ez az eltávolító, ez a kivető ereje. Nem arról van szó, — mivel morális célról beszélünk, — hogy az ilyen a szó szoros értelmében a társadalom, az osztály kivertje legyen, csak arról az erőről, mely lehetővé teszi, hogy az ilyen a jobbak felfogását, ítéletét magára nézve kötelező erejűnek ismerje, ő alkalmazkodjék a jobbakhoz s ne legyen meg benne, --mivel a jókban nincs meg a kellő bátorság a meggyőződés szabad, férfias követésére — a saját, rosszabb felfogásának kierőszakolására terrorizáló erő. Erre a bátorságra, a jobb meggyőződés követésének bátorságára, melyet szabadságnak, a környezettől való függetlenségnek, önállóságnak nevezünk, kell a szülőknek és tanároknak a gyermekeket ránevelniük. Az emberben tulajdonkép két ember van. Az egyiket beszélni halljuk és cselekedni látjuk ; a másik, aki beszéltet és cselekedtet, a belső ember; ez láthatatlan. Nem tudjuk legtöbbször, micsoda motívumok behatása alatt beszél, vagy cselekszik más. Az egyenesség, a férfiasság, a meggyőződéshez, a magához való hűség abban határozódik meg, hogy ez a két ember egy és ugyanaz legyen. Akárhány családban általános divat a hízelgés. Vannak szülők, kik hízelegnek, agyonbecézik gyermekeiket s ugyanezt várják gyermekeiktől. Talán nem mindig vezet ez kedvezőtlen eredményre, de akárhányszor a képmutatás forrásává lesz. Tapasztaltam, mily kedvezőtlen benyomást tesz akárhány gyermekre, ha folyton kényeztetik, produkáltatják. Hány egészen kicsiny gyermek lelki fejlődése terelődött ilyen úton helytelen irányba ! Elvégre a szeretet nem tételezi fel ezeket a helytelen külső nyilvánulatokat. Tény az, hogy a gyermek ezek nélkül is észreveszi, hogy szeretik. Inkább arra vigyázzanak a szülők, hogy gyermekeik bizalommal legyenek hozzájuk; hogy elmondhassák nekik apró bánataikat, örömeiket, életük egyes apró eseményeit, tapasz-