Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912
15 mögött rejtező szellemet nézné, készséggel szerezne érvényt az iskola tekintélyének e törvények megtartatásával. De vannak szülők, kiket elkapott a túlságos engedékenységre hajló modern irányzat. Mindent megengednek a gyermekeknek, mert az újabb pedagógiai szentimentálizmus befolyásolja őket. Ennek az iránynak hátrányos tünetei jelentkeznek is már az ifjúság fegyelmezetlenségében, kora érettségében, akárhányszor megdöbbentő cinizmusában. Ezen irányzattal szemben egyedüli helyes út a szigorúbb szellemű neveléshez való visszatérés. 1 III. A mai pedagógiai mozgalmak jelentékeny része az erkölcsi neveléssel foglalkozik. Mindenki belátja, hogy az erkölcsi nevelés elhanyagolása nagy veszedelmeket rejt magában. „Az értelem képzése jellemképzés nélkül veszedelmes dolog: az értelem eszköze a jó, vagy rossz akaratnak." 2 A túlzott értelmi képzés a nevelés munkájának háttérbe szorításával, a jellemképzés elhanyagolásával megteremtette a képzett, de megbízhatatlan emberek nagy számát. Ma már általános az a vélemény, hogy az erkölcsi képzés, a jellemfejlesztés szinte fontosabb, mint az elme kipallérozása. Sok szépen képzett elme jutott karakter hiányában zátonyra s e hajótöröttek győzték meg a pedagógusokat arról, hogy a jellemképzés munkáját nem lehet eléggé hangsúlyozni, „mert a fejsze már a fák gyökerére tétetett." (Máté 3, 10.) Az első feladat az akarat edzése a jó szolgálatában. Akarata az állatnak is van, de őt ösztöne irányítja. Az embert a nevelés emeli az állat fölé, ez teszi emberré, mikor rászoktatja, hogy cselekvéseiben ne az ösztön, hanem az értelem, magasabb szempontok vezessék. Az akarat, mint minden erény, gyakorlás eredménye. A nevelésnek az a feladata, hogy az akarat gyakorlásában segédkezet nyújtson, az akarat gyakorlására alkalmakat szolgáltasson. Fontos tényező az akarat morális képzésében a lelkiismeretesség nevelése. Olyan embereket kell nevelnünk, kik a lelkiismeret szavára hallgatnak. Az ilyenek azután felelősséget mernek majd vállalni szavaikért és cselekedeteikért. Az ilyenek törvényt ülnek magukon s szigorú kritikusai és bírái lesznek önmaguknak. Rá kell nevelnünk a tanulókat, hogy többet foglalkozzanak magukkal, lelkivilágukkal. A lelkiismeretesség eredménye: önismeret, önkritika, önfegyelmezés. Az önfegyelmezés a férfiasság jele. „A férfiasság csak önfegyel1 Paulsen: Alte und neumodische Erziehungsweisheit (Moderne Erziehung 87.1.) 2 Paulsen : Pädagogik 59. 1. Berlin, 1912.
