Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1911

6í. lyen mértékben nő amaz tekintélyben, amilyen mértékben vívja ki magának a tudományok sorában és a nemzetek szellemi életének irányításában az első helyek egyikét, ugyanoly fokban hódít emez az iskolában. Megszűnik erkölcsi, politikai, avagy bölcseleti példatár lenni, önálló tantárggyá lesz, mely annál nagyobb fontosságra emelkedik, minél érezhetőbbé válik a nemzeti eszme hatása. Mint a humanizmus és a reformáció idejében, újra közelebbi vonatkozásba kerül az élettel, de nem többé, hogy csupán egyes tudományos vagy vallásos tendenciákat szolgáljon, hanem hogy kiapadhatatlan forrása, élesztője legyen a nemzeti öntudatnak és hogy a maga nagy tanúságaival hozzájáruljon az erkölcsi nevelés megalapozásához. A történettanítás tehát, mint e rövid áttekintésből látható, a XIV. századtól kezdődőleg úgy terjedelemben, mint benső értékben és szempontjainak tisztulása tekintetében folytonos emelkedésben van. Emelkedése a XIX. sz. éri el tetőpontját, mikor megszabadul a különböző mellékcélok ballasztjaitól, melyekkel az egyes korok megterhelték s melyek lehetetlenné tették tulajdon céljainak elérését. A XIX. sz. felismeri iga^i jelentőségét, megbecsülhetetlen fontosságát az erkölcsi és & nemzeti irányú nevelésben és e felismeréshez képest kijelöli méltó helyét az iskolában. Egy futó pillantás a különböző államok tanterveire nyilvánvalóvá teszi, hogy épen a legműveltebb nemzetek helyeznek rá legnagyobb súlyt, szentelnek neki legtöbb időt. Szinte azt lehet mondani, hogy valamely nép műveltségi fokát a történelem tanítására szánt heti órák száma és a tanítás elé tűzött cél mutatja.

1 A kultúra emelkedése és a történelem, főleg a nemzeti történelem tanításának fokozatos előrenyomúlása közt fennálló szoros kapcsolat mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a történettanításhoz olyan érdekek és értékek fűződnek, melyekről a pedagógia le nem mondhat, ha végső célját kockáztatni nem akarja. A történettanítás nem egyszerű függvénye az iskola által nyújtandó ismeretkörnek, melyet mellőzni, esetleg más ismeretággal helyettesíteni le1 Állításunkat megerősíti az alábbi statisztika, mely mutatja hetenkint hány órát szánnak a történettanításnak az egyes európai államok: Ausztria-, gimn. 19

l/a; reál 16; reálgimn. 18. Poroszország-, gimn. és reálgimn. 19; reál 20. Bajorország: 16. Szászország: gimn. 21 ; reálgimn. 17; reál 19. Baden: gimn. 18; reálgimn. 14. Württemberg: gimn. reál 20. Hessen: 20. Franciaország: 2ü

1/2. Svédország: 20. Norvégia: 19. Dánia: 15. Németalföld: 18. Belgium: 14. Olaszország: 15. Portugália: l

lli. Spanyolország: 6. Románia: 18. Gö'ög^rszág: 18. V. ö. Barcsa i. h. 213. Kende O. : Geschichte im Lehrplan d. österreichischen höheren Schulen. Vergangenheit u. Gegenwart 1912. évf. 99. 1. Erdős T: Az athéni középiskolák. Magy. középisk. 1911. évf. 320. Papp Dezső: Az olasz középiskolai reform. U. o. 650 1. Putnoky M. Az új középiskolai törvény Romániában. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 36 évf. 238. I.