Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

29 nek, tudásunk forrásának. Herbart is a nevelés nélkülözhetetlen segédeszközének mondja. Ami igen természetes is. A gyermek inkább érzéssel, mint értelemmel olvas s a könyvben előforduló nemes alak tetteinél nemes felbuzdulás szállja meg a példa felemelő hatásánál fogva, viszont más alakokból megtanulja a bűn iránti undort s megvetést. Az erkölcsi tanúiság így önmagától lopódzik be a gyermek szívébe, lelkébe s ez többet ér minden erkölcsi oktatásnál, mert a gyermek előtt nincs unalmasabb a száraz moralizálásnál. A jó könyvek tehát megtermékenyítőleg hatnak az észre, felemelőleg a lélekre, emberismeretünket, szellemi látókörünket szélesbítik, általuk sok eszme s igazság válik a nemzet közkincsévé, szóval úgy az egyénre, mint az egész nemzetre jótékony befolyást gyakorolnak. Első sorban is tehát azon művek ajánlhatók iskolai olvasásra, melyekben nemzeti szellem mellett ész és szívnemesítő tartalom található. Az irodalom eme általánosan elismert etikai nevelő hatása teszi e tárgyat épen nevelésünk központjává. Az irodalom tanára tehát épen a rendelkezésére álló bőséges adat s példahalmaz révén még a vallástanárnál is nagyobb előnyben van. Mielőtt azonban irodalmunk nemes gyöngyöket rejtő mélyében halászgatnánk, bocsássuk előre az erkölcsi nevelés lényegét! Mázy Engelbert

1 az erkölcsöt sokoldalú ismerettel párosúlt sokoldalú szeretetbenlátja, mely a növendéket lelkiismeretessé, kötelességtudó, törvénytisztelő emberré képezi, mikkel velejár az érzelmes, szerető szív, folytonos tökéletesedés felé irányuló erős akarat, hívatásszeretet, erkölcsös jellem és műveltség. Mindezekre pedig az erények vezetnek. Mázy az erények ily irányú kifejlesztésére a vallástant tartja legalkalmasabb központnak. Megengedjük, hogy ez az óhaj, mindnyájunk óhaja, leginkább megfelelne az erkölcsi oktatás iskolai egységének, ámde a vallástanítás még jelen, határozottan javult formájában sem tölti be gyakorlatilag vezető szerepét, legfeljebb határozottan katholikus jellegű s papi vezetés alatt álló gimnáziumokban. Középiskoláink legnagyobb részében a vegyes elemekből megalakult tanári kar a vallás-erkölcsi nevelés feladatát teljesen a vallástanárra hárítja, ki kevés óraszám s a tanári kar közönyössége mellett minden buzgósága dacára sem képes hivatásának eredményesen megfelelni. Nem marad tehát más hátra, minthogy az irodalmi nevelést kell elfogadni az egységes erkölcsi oktatásra legalkalmasabbnak, természetesen buzgó tanár kezében, ki az olvasmányoknak már tárgyalt vallásos és hazafias elemein kívül az azokban letett etikai tőkét is igyekszik növendékei számára kamatoztatni. Nem is nagy fáradsággal jár ez, hisz „az irodalomból is főleg az intellektuális s erkölcsi mozzanatok hatnak az ifjúra" — mondja Alexander. • Az erkölcsi nevelés. Tanáregyl. Közi. XXXI.